Ha szakítás után az exed nem akar elköltözni?

Ha valakit éveken át igazán szerettél, és nem haragból váltok el, akkor biztosan nem tudod kidobni azonnal. Hiába nem alkottok "gazdasági közösséget", attól még van, ami összetart.

De ezt kár olyannak mondani, aki az együttélést csak egy gazdasági dolognak fogja fel.

#11:

Látom szeretsz félremagyarázni :-P

" sem érzelmi, sem gazdasági" - itt a kettő egymás mellett szerepel, tehát nem mondtam, hogy "csak" gazdasági. De ha együtt élek valakivel, akkor értelemszerűen gazdasági oldala is van a dolognak, az mellett, hogy természetesen az egész együttélés érzelmi alapok miatt történt meg. Ha szakítunk, akkor az azért történik, mert vagy megszűnt az érzelmi töltés, vagy a kapcsolat egyikünk, vagy mindkét részről bármilyen ok miatt nem tartható fent. Ilyenkor mind az érzelmi, mind a gazdasági közösség megszakad (ismétlem mindkettő!) és számomra értelemszerű, hogy ilyen esetben az a fél, aki a másik tulajdonában lakik, önállósodik lakhatás tekintetében.

De mielőtt elkezdenél rám köveket dobálni: 15 év együttélés után a közös tulajdonú ház énrám eső tulajdoni hányadát átírattam az exemre és elköltöztem egy albérletbe :-P

Én a kérdésből arra asszociáltam, hogy:

- nem szépe szakítottak

- az ex el tudna költözni, de nem akar

13. vagyok, bocs, idő előtt elment a bejegyzés

Szóval ha lenne gyerek a dologban, és/vagy az exnek az utcára kellene mennie, gyanítom, a kérdező máshogy tette volna fel a kérdést, én legalábbis így érzem. Nyilván ha az utóbbiak lennének a háttérben, akkor máshogy gondolnám, minthogys cucc ki az utcára, oszt hadd menjen... de azért kérdés, hogy az ex mennyire használja ki a jóindulatomat, ugye.

Nem szokásom köveket dobálni senkire, nem lehet mindenki ugyanazon az állásponton, hiz akkor elég unalmas lenne az élet. :)

Nyilván ha vége van, akkor vége van, de hiába nincs már érzelmi kötődés, én például mégsem tudnék kitenni senkit úgy az utcára, hogy épp nincs hova mennie, hisz mégis lehúztunk éveket egymás mellett. Persze más lenne a szitu, ha megcsalás miatt tenném ki a szűrét, vagy hasonló, mert az más.

Te kicsit nyersebben kezeled ezt valószínűleg, ami látszik a foalmazásodon is, mert majdnem olyan, mintha egy ügyvéd írta volna. :) Én engedékenyebb vagyok ilyen téren, de lehet, hogy csak ragaszkodó, és nehezen engedem el az illetőt.

Én lenyomtam fél évet az exemmel közösen bérelt szobában (ugyanolyan szerződésünk volt, egyikünknek se volt joga kidobni a másikat, neki lett volna hova mennie, de rohadt kényelmesen elvolt ott, nekem pedig nem volt más választásom)

Ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, inkább lelőném magam, de biztos, hogy nem mennék ezen keresztül még egyszer.

Ha nincs jogi akadálya, pl a saját lakásomról beszélünk, akkor simán kipakolnám a cuccait az ajtó elé. Ha jól viselkedett, akkor pár napot esetleg kaphatna, amíg intéz magának szállást.

#15:

Egy felnőtt ember megoldja, hogy legyen hol laknia: rokon, barát, ismerős, motel, panzió, stb.

Tudod azért vagyok ilyen vaskalapos a témában, mert én megjártam már mindent. Meg lehet oldani, nincs olyan, hogy nem! Az csak nem akarás! (Volt, hogy 2-3 éjszakát a munkahelyemen töltöttem stikában, mert nem volt átmenetileg más ... )