Hogy lehet a legrövidebb idő alatt átvészelni egy szakítást ha már előre tudom hogy be fog következni?

Nagyjából hasonló cipőben voltam én is sokszor. Végtelenül tudok szeretni és még fiatalabb koromban ha valakit megszerettem rögtön elkezdtem azon izgulni hogy mikor lesz vége a kapcsolatnak mert például 19 évesen az ember sejti hogy kevés esély van egy végleges kapcsolatra.

A saját példáimból tanulva én azt javasolnám neked hogy elsőnek szedd össze magadban vagy egy papíron, hogy mik a problémák a kapcsolatotokban adjatok egy hónapot vagy X időt hogy átbeszéljétek kinek mi a rossz, mi fáj, mik a sérelmek, hogyan lehetne megoldani. Nem ígérgetni és nem veszekedve hanem nyugodtan. Pártatlanul, akár úgy is hogy úgy hallgatod a másikat mint egy külsős személy. Ha mindketten úgy érzitek hogy ezt vagy azt nemtudnátok megtenni vagy változtatni... gondolkodjatok el hogy a jelenlegi helyzet milyen jövőt hozhat és beszéljétek át hogy így megéri-e nektek. Hogy mennyire szeretitek még a másikat, ragaszkodás már csak vagy szerelem még? Menjetek el randizni mint régen, közös programok.

Lehet hogy ha hűvös fejjel, türelemmel és nyugodtan átbeszélitek a dolgokat és tettek egy kis erőt az egészbe, munkát akkor még helyrejöhet. Ha ő vagy te úgy döntötök a beszélgetés során hogy nem és a vége tényleg szakítás és költözés.

Nos pár napig sírd ki magad, depizz add ki a fájdalmat (fizikálisan ne, mert pasis szokás féldául a falverés is...)

A lényeg hogy megpróbáltad megmenteni, megváltoztatni a dolgokat. Ha ezek után vége akkor depizz és fogadd el.

Gondolj rá úgy hogy ha nem passzoltok és nem megy akkor jobb külön mert így van esléyed hogy egyszer megismerj valakit akivel olyan szinten klappoltok, hogy egyáltalán nem lesz veszekedés, vagy minimálisan, és ő lesz életed szerelme.

Persze az elején rossz meg minden rá emlékeztet.

A változás ilyenkor segít. Ami emlék gyűjtsd össze egy dobozba és dugd el oda ahol nincs szemelőtt. (Van aki mindent kidob, de még ha nem is mindent pár dolgot jó megtartani, mert ha az ember túllendül a "gyászon" egyszer még kellemes emlék lesz elővenni egy fényképet vagy kabalát. Még ha rossz vége is lett ő az életed része volt, voltak szép pillanataitok és azt nem érdemes kidobni).

Rendezd át a lakást, festés, más dekoráció, adj el régi holmikat szerezz be újakat. Foglald el magad, járj le sétálni, felfedezni a várost, programozni a barátokkal. Nem kell leinnod magad, mert az sosem segít. És ne csajozz be rögtön mert az egyéjsazkás kalandok után csak szarabbul fogod érezni magad, és ha rögtön egy másik kapcsolatba mész attól a régi fájdalma nemfog hip-hop elmúlni.

Kell egy kis idő. Nem mondom hogy ne csajozz csak ne verj át senkit azzal hogy még nem foglalt a szíved, mert még az de a sok ember körülötted és a pezsgés segít. Kezdj bele új hobbikba, sorozatokba amik lefoglalnak és idővel megnyugszik az ember és ha már nem fájdalmas rágondolni és úgy érzed eltudsz kezdeni egy kapcsolatot akkor hajrá. A lényeg hogy ne félj az egyedülléttől és csak azért hogy ne legyél egyedül ne szedj fel valakit hogy "becsapd" mert rögtön nem fog működni egy másik kapcsolat.

Kezdjük az elején.

Ülj le a csajjal, és beszélj vele, hogy itt állítson magán, mert NEKED eleged lett. Nem tűröd a fenyegetést, a lelki terrort, és ha még egyszer közli, hogy szakít, és/vagy elcuccol, ott részedről ezt be is fejeztétek. Tehát legközelebb akkor dobja ezt be, ha tényleg vége, mert te többé nem fogadod vissza, maradhat az anyjánál.

Többek közt ezért csinálja ezt meg veled, mert megteheti. Egyszer elmegy, nagyjelenetet rendez, aztán te meg várod hogy visszajöjjön, és vissza is fogadod. Ne aggódj, ha egyszer közlöd vele, hogy nem kell visszajönni, elvégre már semmi közötök egymáshoz, onnantól ő fog könyörögni.

A másik, hogy ülj le, és nézz magadba. Mert annak oka van, ha egy év után a kapcsolataid a sír szélére kerülnek. Nem hamarkodjátok el véletlen ezt az összeköltözést? Vagy megváltozik valami? Esetleg túlságosan is ráakaszkodsz a barátnőidre?

Az kapcsolatfüggés, ha egyedül összetörsz, és csak úgy tudod elképzelni az életed, ha van valakid. Ez nagyon, de nagyon nem jó, ilyenkor van az, hogy éveket szenvedsz egy car kapcsolatban, ahelyett hogy boldog lennél egyedül.

A legjobb, amit tehetsz, hogy felépítesz egy határozottabb, önállóbb személyiséget.

Mondjuk nem pótlék csajt keresel, hanem barátokat, akikkel eljársz biliárdozni, sörözni, kicsit dumáltok, átjönnek filmezni, stb. Tudod, mint a barátok általában. Már nem leszel magányos, akkor se, ha a hisztérika csajod lelép.

Van egy olyan előnye is, ha hagyod, akkor időben felnyitják a szemed, hogy "haver, ezt a csajt már rég ki kellett volna vágni a pi.ba". Mint jelen esetben is...

Legyen egy kis sport is az életedben, mondjuk esténként eljársz futni, kondizni, vagy teniszezni. Mindegy, csak élvezettel csináld.

Keress egy hobbit, amit otthon, egyedül elbíbelődve is szívesen csinálsz, ez is bármi lehet, a nyelvtanulástól a keresztszemes hímzésig. A csajod nézi a kedvenc hülye sorozatát, te meg addig bíbelődsz.

Így lesznek olyan részei az életednek, amik állandóak és élvezetet okoznak, ha egyedül vagy, ha csajjal élsz, akkor is.

Az teljesen nem normális, ha a nőd tölti ki az életed, és összeomlasz ha elmegy.

Addig rendben van, hogy a szakítás fáj, és túl kell esni rajta, de nem kell ennyire beleélni magad, hogy otthon bőgsz meg fetrengsz. Nagyon jól látod, ez már szánalmas...

Könnyebb úgy túlesni rajta, ha lefoglalod magad: kirándulni jársz, többet sportolsz, van hobbid, összejársz a haverokkal, kitombolod magad, kipróbálsz valami újat (ejtőernyőzés, paintball, bármi...)

A csajod se százas, ha a veszekedés után rendszeresen szakít és kicuccol.

Amúgy az a legegyszerűbb, ha nem hagy el, mert mondjuk jól érzi magát veled, és te sem hajítod ki, mert te is jól érzed magad vele. Ez miért nem merült fel, mint lehetőség?!