Szakított velem a párom a napokban, mert "elfáradt. " Mit gondoltok?

Elszúrtad. Úgy kezdtél bele egy másik kapcsolatba, hogy nem álltál rá készen. Elment, hagyd. Törődj bele, hogy nem jön vissza. Nem hiszed el, de tényleg sok energiát elvesz az emberből az állandó bizonygatás.

Találd meg a módját, hogyan legyél rendben magaddal. Ha ez megvan, akkor kezdj egy új pasival. Fel a fejjel! Menni fog!

Nőként írom, hogy megértem a barátodat. Pszichésen teljesen bele lehet fáradni, fásulni, hogy örökké egy önbizalomhiányos nőt pátolygasson, bizonygassa, hogy te is értékes vagy, úgy vagy jó, ahogy vagy, így szeret, úgy szeret. De valószínűleg az önsajnálatod és a magad iránt érzett negatív érzéseid közepette egyszerűen betelt a pohara. Neki egy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra lett volna szüksége, ahol sok a nevetés, öröm. Nem egy megkeseredett lányra. Ilyen fiatalon meg pláne nem. Egy ilyen, nap mint napos nyomasztó, fullasztó kapcsolatból előbb-utóbb az emberek ki szoktak lépni, mert mentálisan kibírhatatlan.

Neked azt tanácsolom, hogy próbálj meg segítséget kérni valakitől (pszichológus), hogy a következő kapcsolatod normálisan működjön. Ha nem változtatsz, más kapcsolatot és férfit is tönkretehetsz. És ez nem a férfiak hibája lesz.

Kiszeretett belőled, nem tudsz mást csinálni, mint elfogadni ezt a tényt. Ő most fellélegzett egy nyomott kapcsolat alól.

Szerintem tanulj az esetből!

"utálom magam,hogy ekkorát hibáztam" Eleve a kishitűségeddel volt baja, és most még kevesebbet gondolsz magadról. Ne utáld magad, hanem változtass!

Kezdetben ezért a szakításért ne büntesd magad, hanem próbálj meg megváltozni. Ne azt nézd, hogy milyen rossz vagy, hanem hogy hogyan lehetnél jobb. Apránként múlni fog az önbizalomhiányod.