Van még értelme ennek a kapcsolatnak?

Két éve van egy férfi az életemben. Nagyon szeretem, ő talán még jobban. Nem egy egyszerű eset, rengeteget vitázunk. Neki vannak rosszfiús dolgai és olyan szokásai, dolgai, amiktől az anyák óvva intenék a lányaikat. Miattam nagyon sokat változott, de folyamatos fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, amire van is némi okom. A két év alatt többször eltűnt napokra, hirtelen haragú, egyszer megvert a gyermekem előtt, teherbe estem tőle, elvetéltem. Ha iszik nagyon hülye, olyankor osztja az eszet, folyamatosan azt nézi mikor kössön belém. Többször megfenyegetett már. Én sem vagyok az a csendben tűrő típus, de közel sem csinálnék ilyen dolgokat.

De viszont mikor jóban vagyunk igazi nőnek érzem magam mellette, folyamatosan dicsér, elhalmoz minden jóval, kényeztet, azt sem tudja mennyire szeressen, a szex is hihetetlenül jó vele.

Két év alatt kiégtem attól, hogy állandóan van valami, mindig történik valami, ami miatt azt érzem el kell hagynom. Mindketten feladatuk egymásért az előző házasságunkat, nagyon sok mindenen átmentünk együtt. Most nagyon ott vagyok, hogy nincs értelme már, mert mire vissza építenénk, ami egy-egy húzásával összeomlik mindig van valami. Egyszerűen nem érzem magam biztonságban mellette.

Mindketten féltékenyek vagyunk. Sosem csaltam meg, ő viszont egy időben szőke hajszalakat hordott haza és volt pár jele, hogy nem csak én vagyok neki. De ő azt monja akármilyen gazember, sosem csalna meg és életében nem szeretett ennyire senkit.

Nagyon szeretem vagy nem tudom, lehet ez inkább már beteges ragaszkodás? Nem tudom elképzelni, hogy mással legyen.

Szerintetek el kell engednem őt? Csak az áldozata vagyok? Hogy lehet kimondani, hogy vége.