Miért nem nyugodt a lelkem?

Szakítottam a pasival, mert nem igazán működött.

Én szeretem/szerettem, .. de mégsem úgy működött ahogy kellett volna. Nem igazán foglalkozott velem. A vége felé már barátként tekintett rám, olykor extrákkal.

(rossz érzés volt, úgy véltem hogy kihasznál, ... de hívott keresett, .. nem tudtam hogy most akkor mégis mi van?!)

Feldobtam neki a labdát, ... hogy érzek irántad, de nekem ez kevés (se szeretet, se gyengédség), így nekem nem megy tovább. (ez a vagy legyen vmi, vagy ne)

Megbeszéltük, hogy akkor nem!

És ennek ellenére még hívott, keresett, .. de nem ám azért amire ilyenkor számítana az ember, .. hanem csak úgy. Azt gondoltam jó lesz ez így, tudom kezelni, ... de azt éreztem hogy már a fejemre nő! Iszonyú jól tudja sajnáltatni magát és manipulálni (szívem szerint hajlottam volna, de tudtam mire megy ki a játék!)

Végül határozottan megmondtam neki, hogy ne keressen!

És nem tudom miért, de még mindig nekem van lelkiismeret furdalásom, hogy elküldtem! Pedig abszolút nem kéne!!! .. ha arra gondolok hogy Ő milyen volt velem!

Nem értékelt, nem becsült, .. ilyen embernek nincs helye az életemben!

(Picit a reménytelen és viszonzatlan szerelemhez tudnám hasonlítani a lelki állapotomat :/ )