Más is volt már így? Sikerült túltenni magad a dolgon?

1 évig voltam egy olyan pasival, akinek sztem semmit sem jelentettem.

Nekem nagyon bejött, éreztem is iránta, de az életvitele és a hozzámállása nem volt kielégítő. (azon felül manipulált, ugyanakkor nem akart többet, csak kihasználta az érzéseimet, a saját önző érdekei vezérelték) De ott volt, hogy milyen jóképű és olykor aranyos, ... de ezzel nem sokra megy az ember!

Így az ész és a szív igen csak vetekedett egymással.

Besokalltam és meguntam, erőt vettem magamon és mondtam neki hogy hagyjuk rá! Én érzek irántad (tán Ő is) ,Te nem akarsz többet, ez a felállás nekem meg nem megy (már szinte csak "arra" jártunk össze) Azt gondoltam ennyivel be is van fejezve. De hívott, keresett, ... mintha csak barátok lennénk. Annyira össze voltam zavarodva. De tudtam hogy nem akar többet, a sérelmek és érzelmek miatt meg nem tudtam barátként tekinteni rá.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kis szerényen bepróbálkozott. Azt éreztem, hogy mért kínoz, mért nem hagy békén, mért játszik??!!

Akkor elegem lett, határozottan megmondtam neki hogy hagyjon békén!

Most hogy nem keres és nem találkozunk 1 hete, rá kellett jönnöm, hogy nem hiányzik. Nincs ami miatt hiányozzon. Szerettem volna ha szeret, vagy azt kaptam volna amit adtam, de semmi :/Nyugodtabb vagyok! Szeretetre és törődésre vágytam, de Tőle ilyet nem kaptam. Én megadtam neki, gondolom ezrét kellettem. Ez sértette az önérzetemet.

Vmit még érzek iránta, de jobb hogy nem keres!!!