Miért akarok saját magammal kitolni?

3 hónapja szakítottak velem, kiderült hogy egy másik pasi miatt kerültem lapátra hosszú évek után. Eleinte hetente keresett a volt barátnő mindenféle kamu okokkal kapcsolatosan (hogy vagyok, mi újság). Aztán a csajozásra kérdezett rá és mivel nem kapott választ, szidott is. Ezután a pasijának a gépével talált meg, hogy javítsam meg. A végén pedig óriási kiabálás közepette szidta az anyám - nem is egyszer. (persze visszavágásként elsütöttem én is neki, amiért kaptam az oltást) Végül bocsánatot kértem tőle és megkértem a maradék cuccom elküldésére, amelyeket már hónapok óta várok. 3 hét telt el az utolsó üzenetváltás között és azóta sem kaptam meg a cuccom. Most azon gondolkozom, hogy írok neki emiatt egy üzenetet - amibe belefogalmaznám azt a részt is, hogy jó az tőle, hogy elvárja a bocsánatkérést, de ugyanazért Ő képtelen kimondani, illetve milyen jó, hogy nem jutott haza tőle az ami az enyém.

Tisztában vagyok, hogy tovább kell lépnem, mert amilyen gyűlölettel beszélt hozzám/rólam, mindent elmond. Csak a marhájához még mindig kötnek érzések.

Hogy tegyem tisztában a dolgokat magamban? Tudom, hogy van annyira makacs és büszke, hogy bocsánatot sose kér és el sem fogadta tőlem az enyémet. De a cuccaimra szükségem volna és amíg nem kapom vissza, mindig ott lesz egy szilánk az agyamban, egy kiskapuként. Holott tudom,és mondta hogy szerelmes másba.