Tényleg ennyire szörnyű vagyok, ha azért szakítottam (nőként), mert nem volt elég a szex?

A párommal 3 évig voltunk együtt, természetesen voltak egyéb problémáink is (nem figyelt rám, nem volt hajlandó sehova elmenni otthonról, rám szakadt az összes házimunka, stb...), de nekem a legfájóbb pont mégis a szex, illetve annak hiánya volt. Vonzó, fiatal lány vagyok, nem hagytam el magam a kapcsolatunk alatt, ennek ellenére heti maximum egyszer voltunk együtt, és sajnos akkor is inkább arról szólt a dolog, hogy gyorsan "lerendezze", mindegy volt neki, hogy én élveztem-e...

Nyilván nem egyszerre szakítottam vele emiatt, sokszor próbáltam beszélni, de mindig lerázott, hogy neki ennyi az igénye és kész, vagy fáradt, vagy játszani szeretne inkább a gépen, meg ez különben is megalázó... Még azt is mondta, hogy nem érti, miért neki kellett ilyen "szexmániás" nőt kifognia, hát más normámlis nő persze kiugrana a bőréből, hogy valaki nem csak megdugni akarja...

Mikor elmondtam nagy vonalakban, hogy miért is lenne jobb szerintem nekünk külön, közölte, hogy önző vagyok, a női nem megszégyenítője, és hogy nem tudtam megbecsülni, milyen aranyéletem volt mellette, és hogy én leginkább az utcasarkon érezném otthon magam - na itt kezdtem el bőgni. Bocsánatot kért, hogy nem gondolta komolyan, de nem tudom megemészteni. Ekkora bűn nőként több intimitásra, együttlétre vágyni egy kapcsolatban?

Köszönöm, ha válaszolsz

20 éves lány