Miért várom még ezek után is?

Kb. 1 éve megismertem egy srácot, hamar meglett a közös hullámhossz, nagyon jól elvoltunk.

Ugyan barátságnál többet nem akartam, mégis sikerült elérni, hogy a lehető legjobban szerelmes legyek belé. Tisztában volt az érzéseimmel, és eléggé arra utaló jeleket is adott, nem ellenzett. A rózsaszín felhőkön ülve fel sem tűnt, hogy ő csak szeretőnek akart engem tartani. Barátnője van, akivel együtt is él, még az elején rákérdeztem de tagadta, később tudtam csak meg. Mikor megtudtam és úgy kérdeztem rá, nagyon meglepődött, kérte hogy ne szakítsuk meg a kapcsolatot. Adtam még egy esélyt, gondolva hogy hátha szakít közben, ha már olyan rossznak mondja a kapcsolatát. Innentől már borzalmasan éreztem magam... Akár hányszor megláttam, mintha leszúrtak volna. Aztán jött azzal, hogy ő nem is fűzögetett, egyre jobb dolgokkal állt elő. Amikor találkozót beszéltünk meg, soha nem jelent meg, aznapra elnyelte a föld, órákat vártam rá hidegben, esőben.

Azzal magyarázta hogy "nehéz eset"... Sosem találkoztunk végül, pedig hetente rám írt, hogy mikor találkozunk már.

Még inkább bánt, hogy ő szinte csak a saját érdekei miatt keresett, hogy gyorsan könnyíthessen magán... Annyira szerettem volna hinni, hogy több lesz a dologból, és új lappal kezdhetünk, az érzéseim nagyon komolyak voltak iránta.

Egy hónapja felkeresett, közölte miket csinálna velem 'úgy', én pedig vissza írtam neki, hogy ne velem szórakozzon, meg még mást is, de már nem emlékszem, annyira ideges voltam. Megjegyzésként még annyit, hogy csinos a barátnője, hátha veszi a lapot. Nos nem vette, rettentően felcsattant, tiszta idegroncs lett, hogy én lerázom most épp. Közben itt bőgtem végig a billentyűzet előtt, el sem tudja képzelni mit éltem át, de ő végig ártatlannak vallotta magát. Nem válaszoltam már, letöröltem mindenhonnan.

Ez volt már lassan több mint egy hónapja. Nem tudok túl lenni ezen, még mindig nagyon hiányzik, még mindig várok valamit. Ő azóta szerintem a nevemre sem emlékszik.

Nem tudom hogy csak azért volt ilyen, mert nem tud rendesen ismerkedni, és hogy tényleg akart volna valamit? Vagy csak unatkozott, és vágyott az újdonságra, de ezt annyira nem akarom tudomásul venni, elhinni, pedig ez az esélyesebb variáció...

Túl vagyok a szokásos módszereken, kimozdultam, ismerkedtem, olvastam, de semmi, sőt inkább csak taszítom el az embereket magamtól.

L/24