Szakítottunk a párommal több év járás és több mint egy éve jegybenjárás után. Nem tudok nélküle élni, meg akarok halni. Mit tegyek?

Gondolom nem ok nélkül szakítottatok.

Talán sziámi ikrek vagytok hogy nem tudsz nélküle élni?

Mindenesetre ha megkérhetlek, ne egy hídra mássz fel, mert nem szívesen ülnék a dugóban a tűző napon. Ne is gyógyszert vegyél be, mert akkor a mentőknek az idejét rabolod, és veled kell foglalkozniuk azok helyett az emberek helyett akiknek tényleg szükségük lenne rád. A legtutibb az lenne ha felszállnák egy repülőgépre, és elutaznák valami trópusi esőerdőbe ahol a természet szépen lassan magáévá tesz.

Kemény időszak lesz, de át fogod vészelni. Sajnos többet nem tudok segíteni, voltam ilyen helyzetben, a gyászidőszakot nem lehet kikerülni. De meghalni sem érdemes, mert most bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik, van jövőd nélküle is.

Lépj ki az önsajnálatból és lépj tovább.

Micsoda bunkók néhányan.. gondolom még sosem szerettek senkit igazán. Sajnos tanácsolni én sem tudok sokat, de megértelek (én is így vagyok ezzel, ha szakítanánk nem élném túl..). Tudom, hogy cliché, de az idő mindent meggyógyít, csak el kell viselni. Semmi esetre ne süllyedj az önsajnálatba, mondogasd magadnak, hogy igen is, nem ok nélkül történt, és nélküle is teljes, egész, értékes ember vagy! Hidd el, tudsz még szeretni, mást is, csak túl kell lépned ezen a kapcsolaton. Semmiképp ne hallgass depis szerelmes számokat (vagy csak én szoktam?), ha hiszed ha nem, a zene sok minden meghatároz, abból is vidámat hallgass. Kösd le magad, dolgozz vagy sportolj esetleg valamit, tölts sok időt azokkal akik megvigasztalnak, család, barátok, stb. Esetleg ha már elég erősnek érzed magad, férfiakkal is elkezdhetsz újra ismerkedni, mert amikor már tényleg azt hiszed, hogy senkit, soha többet nem tudsz szeretni, jön valaki, aki bebizonyítja, hogy ez nem igaz. :) Kitartás, remélem nemsokára rendbe jössz! És ha bármi van, írhatsz nekem is akár, szívesen meghallgatlak, vagy bármi. Én már próbáltam öngyilkos lenni férfi miatt, és így pár év távlatából, már csak egy nagy hü lyeségnek tűnik az egész, és csak ráhoztam a frászt a szeretteimre, akik tényleg mellettem voltak mindig.

#7 nagyon nagyot tévedsz drága barátom. :) rengetegszer csalódtam már olyanban akit nagyon szerettem, de ha csak pátyolgatták volna a lelkem akkor most nem lennék az aki. Bár én sosem voltam olyan aki nem képes egy percet sem eltölteni egyedül, mert az élete üres és értelmetlen.

Még valami kedves 7-es... Ha szakítanátok meghalnál, de az idő mindent meggyógyít, amiről tudod hogy CLICHÉ (ez volt a csúcs) de te azért leírod. Gratulálok! :)