Elvesztettem életem szerelmét, mert egy gyáva alak vagyok, nem akarok tovább élni így. Tehetnék még bármit?

8 évig voltunk együtt a párommal, nagy szeretetben, de fiatalok voltunk, sok mindent elrontottunk. Szembesülnünk kellett azzal, hogy a világ nem épp olyan, mint az illúzióinkban, a körülmények végül megmérgezték a kapcsolatot, mi pedig voltunk olyan buták, hogy hagytuk. Talált valakit, elköltözött. Nagyon fájt, próbáltam rendbe hozni a dolgokat, hajthatatlan volt. Egy idő után nekem is lett kapcsolatom, egy nagyon jó barátom, akit nagyon szerettem, de sem akkor, sem később nem szerelemmel. A régi párom rájött, hogy mi együtt voltunk boldogok, de annyira megbántott korábban, hogy nem mertem újrakezdeni, pedig tudtam akkor is, hogy ő életem egyetlen igazi szerelme. 4 évig neki is, nekem is volt egy kapcsolatom, sokszor akartunk újrakezdeni, de amint egyikünk tett egy komolyabb lépést efelé, a másik megriadt. Miközben a mai napig tudjuk, hogy olyan kötelék van köztünk, amit nem tudunk elszakítani. Próbáltuk sokszor, hogy nem találkozunk, nem tartjuk a kapcsolatos, maga volt a pokol, és napról napra csak nehezebb lett. Nem tudunk szeretni mást úgy, mint a másikat, viszont neki most becsúszott a baba, és elég kötelességtudó ahhoz, hogy el is veszi a lányt. Bár hazugság az egész kapcsolat így. Beleőrülök, hogy elveszítem, és bármilyen szörnyen hangzik, azt mondta, ő sem szeretné igazán a gyereket, de nem tud mit csinálni. Nem mondom, hogy nem szereti a lányt, de ő is tudja, hogy nem kettejüknek kellene az oltár elé állni. Mindketten sejtjük, hogy tönkretesszük az életünket, és nem is csak a magunkét. Mit lehet tenni? Én így, nélküle, nem akarok tovább élni. Lehet, hogy egyszerűbb lenne neki is, ha meghalnék. 32 éves vagyok, 13 éve ő minden boldogságom, akárhogy alakult is közben az élet. A pszichiátert már megjártam, nem segített, nem tudom, mit tehetnék. Nem akarok élni, minden másodperc hosszú és fájdalmas.