Ti mit tennétek a helyemben?

Szakítottunk a barátnőmmel, mert szerinte első éves egyetemistaként 2 éves párkapcsolat után el kellene kezdenünk a közös életünket. (egyetem mellett munkát vállalni és összeköltözni egy albérletbe)

Én nem tartottam jó ötletnek a dolgot, mivel heti 3 napi munkával(hétvégét beleszámolva), mivel annyit enged kb. az órarend(ha van olyan flexibilis munkakör ahol azt a 3 napot le is tudjuk dolgozni) nem lehet fenntartani egy albérletet, pláne úgy, ha jól is akarjuk érezni magunkat nem csak halálra hajtani magunkat. Erre a reakció az volt, hogy nem vagyok eléggé érett hozzá. Ezen a vonalon elindulva az lett a konklúzió, hogy nem jó a kapcsolatunk és szakítsunk.

Sok féltékenységi probléma is volt, főleg a részéről, nagyon jelentéktelen dolgok miatt is.

(legjobb tudásom szerint nem adtam rá okot, a lelkiismeretem tiszta).

Érdemes lenne megpróbálni vele újra? Nagyon szeretem még mindig és nem egészen látom tisztán a dolgokat.