Szakítani szerettem volna a barátnőmmel de sajnos kiderült hogy daganata van és nincs sok esélye mit tegyek?

Ez igen nehéz kérdés, ugye nem szereted szóval lényegébe már nem kellene vele lenned, de ebből ugye az következne, hogy mennyire szemét vagy, hogy akkor hagyod ott amikor a legnehezebb helyzetben van..

Az meg hogy vele maradj, ugye természetes ilyen helyzetben(csak te ugye nem szereted ettől a sajnálatos problémától függetlenül, szóval ez megint csak komplikált). Gondolkozz el azon, hogy szereted-e annyira mint embert, hogy hozz érte egy áldozatot, hogy vele maradsz dacára annak, hogy nem vagy belé szerelmes.

Amit tudok mondani végül, ha mint barát szereted akkor én a helyedben vele maradnék és támogatnám, ugye ilyen helyzetben kisebb és nagyobb gond is lesz.. szóval, ezen gondolkozz el.

Aki szerint barátként kellene mellette maradnod, az szerintem nem egészen érti a kérdést. Barátként is pont ugyanúgy látnád a szenvedését. Csak még súlyosbítanád is.

Mit mondtak, mennyi esélye van? Mennyi idő a gyógyulása? És ha nem gyógyul meg, mennyi ideje van hátra?

Jelen esetben szerintem emberségesebb lenne megvárni, hogy ezen túl legyen. Sajnos az ilyen betegségek nagyon gyors lefolyásúak is lehetnek (a családban legutóbb konkrétan 3 hét volt), szóval szerintem azt még próbáld meg kivárni, ha tudod.

Hat nagyon nez utana milyen betegsege van es ha gyors lefolyasu akkor maradj mellette, nemelyik daganat nagyon agressziv es par honap alatt sajnos vege az egesznek.

De viszont vannak jol gyogyithato daganatok is, amikor is mutet utan, kemo utan hosszu felepulesi idoszakkal fel ev-1 ev, teljesen felgyogyulhat, akkor addig maradj mellette meg a kemon tul nem lesz es ujra kino a haja. Az kb. fel eves idoszak. De amit irtam az sem mervado, mert ahany daganat annyi kezeles es mindegyik mas lefolyasu, tud meg mire lehet szamitani, de meg a nehezen nincs tul addig ne hagyd magara.

Nekem apukám diagnózistól számítva másfél hónap alatt belehalt egy agresszívebb fajta daganatba. (tünetek a diagnózis előtt 2 héttel jelentkeztek, tehát derült égből volt.) Neki rengeteg számított (az utolsó napokban mondta, amikor már érezte a végét), hogy ott volt anyu, mi, és támogattuk, ott voltunk vele.

Így én azt tudom tanácsolni ha emberként még szereted, csak a szerelem múlt el, akkor ne most szakíts. Most támogatásra van szüksége, ha sajnos nem menthető, legalább lelkileg. Ilyenkor nem arra van szüksége, hogy lángolón szeressék, szexuálisan is akár, csak hogy ott legyenek vele. Hogy érezze nincs egyedül, magára hagyottan. Ha egyébként is kevés az esélye ez a lelki támogatás segíthet abban, hogy élni akarjon és esetleg mégis meggyógyuljon. Sajnos nem sajnos alapigazság, hogy az egész fejben is eldől. Aki élni akar, az sokszor túl is éli. Én ezt tenném, de ez a te döntésed, hogy mit érzel helyesnek, mi válaszolók csak a saját nézőpontunkat tudjuk megosztani.

1,6,9 válaszolóknak van igaza szerintem.

Mikor szakításról van szó, hogy ezt tanácsolják valakinek, akkor az ő érdekeit (ezesetben a te érdekeidet) nézik. De ha ezt megléped, csalódni fog benned, amivel akaratlanul is (mert hogy ugye úgy lenne fair?!) fájdalmat okozol neki.

Ez egy kegyes hazugság, amivel rajta igen sokat segíthetsz, és később ha ez kiderül sem fogja becsapva érezni magát, ha normális, akkor értékelni fogja hogy nem hagytad cserben.

Ha ez nem győzött meg, akkor gondolj arra, mit fognak gondolni az ismerősök, mikor kiderül, hogy most hagyod ott.

Sok kitartást kívánok! :)