Aláztak már meg titeket ennyire szakítás során? Öngyilkosságon gondolkodok, van ennél rosszabb?

Szia,

ne legyél öngyilkos! Felejtsd el olyan gyorsan, ahogy csak lehet!

Részegen vallott szerelmet? Félt, hogy beléd szeret?...

Ez egy érzelemképtelen tapló, nem érdemel meg téged.

Tedd túl magad rajta. Abban a pillanatban, hogy semmit sem akarsz tőle többet, már túl leszel a nehezén. Amíg inogsz, a se vele - se nélküle állapot csak tovább fog őrölni téged.

Ha igazán szeretne (szeretett volna), nem alázott volna meg.

Az idő be fogja gyógyítani a sebet. Rohadt nagy közhely, de így van.;-)

39/F

Ja-ja, fogtam már én is ki nagydumás f aszkalapot, aki a szívhez szóló szövegelésével folyamatosan tudott szédíteni és voltam már én is ugyanilyen kis idióta pitsa, hogy "de hát érzem a szívem mélyén, hogy azért csak szeret", meg akartam halni utána, akárhogy is megalázott. Gondolom, jót röhöghetett rajtam, de meg is érdemeltem, ha ennyi eszem volt, kellett hozzá, hogy felnőjek. Pedig akkoriban jó pár évvel idősebb voltam, mint te.

Évekkel később áldom az eget, hogy megszabadultam tőle! :)

A kegyetlen valóság az, hogy ez a férfi egyetlen pillanatig sem szeretett téged, hiába csúszott ki józanon a száján. Aki szeret, az nem mutogat a szülőkre, hogy "miattuk nem lehetünk együtt", hanem megfogja a kezed és odaáll a szülők elé, vállalja az érzéseit, és megpróbálja bebizonyítani a családodnak, hogy tévednek. Aki szeret, az nem fog másik csaj után futni, mert "megfogta benne valami", és nem aláz le téged, főként nem szakít. Aki szeret, de valamilyen okból úgy érzi, a párkapcsolat nem működne köztetek, nem akar veled lenni, az nem fog újra és újra szerelmet vallani, miközben tudja, hogy te szerelmes vagy, és minden szava újabb és újabb hátbaszúrás számodra. Nem játszana az érzelmeiddel, ha egy picit is fontos lennél számára, hanem elválna tőled, és többé nem keresné a kapcsolatot veled.

Ezzel szemben aki nem szeret, csak fizikailag vonzódik hozzád, valamint nagyon jól esik az egójának az istenítésed, az pontosan úgy viselkedik, mint a barátod. Lefektet, de csak hosszas huza-vona után vállalja a kapcsolatot, más nők után fut, más nőket visz ágyba, lealáz, mert úgyis tudja, hogy te így is vársz rá. Amikor megunja az új csaját, vagy épp összekap vele, és egy kis egófényezésre (vagy extra légyottra) van szüksége, akkor felhív, hogy hallja a könyörgésedet és szerelmi vallomásaidat, és azt mondja, amit hallani akarsz, hogy minél hosszabb időre bebiztosítson téged saját magának. Hiszen szüksége van rád, hogy bármikor fitogtathassa saját maga előtt, hogy ő mekkora isten, felejthetetlen, akár meg is halnál érte, bármekkorát rúg beléd, te akkor is szereted, hiszen ő az igazi férfi.. Hallottál már a szociopata személyiségről? Elég sok vonás megvan a barátodban belőle, de még kiegészül némi nárcizmussal és birtoklási vággyal is. Mondd csak, miféle jó tulajdonságai vannak, amivel ezek ellensúlyozza? Írhatnál egy listát, egyik oldalon a jó, másik oldalon a rossz dolgokkal, hogy tisztán lássuk, miért is éri meg ez a férfi, hogy utána áhítozz.

Ebből a leírásból nekem nem érződik, hogy megalázott (bár ettől persze még lehetett megalázó). Inkább csak egy kicsit (vagy nagyon) dühös lennék rá, aztán hagynám a fenébe az egészet! Semmiképp sem sírnék miatta (másról nem is szólva).

Nekem a felülmúlhatatlanul legrosszabb szakításom az volt, amikor a másik több éves távkapcsolat után, egy karácsonykor nyomtalanul eltűnt: semmi magyarázat, semmi búcsú, egyszerűen nem hívott, nem vette fel a telefont, nem hívott vissza, nem válaszolt az üzenetekre, levelekre, semmi... Na, azon évekig ettem magam. (Jó, persze, lehetett látni, hogy a kapcsolat valahogy egyre törékenyebb lett és egyre nehezebb volt fenntartani, tehát azért nem ért teljesen váratlanul, de akkor is...)

"Ő akarta. Mármint ő a szüleim elé állt volna. Én nem akartam, hogy idejöjjön...nem akartam balhét."

A jelleméből adódóan én azt gondolom, ez is csak mese. Tudod, mint amikor a részeg fazon kiabál, hogy "Fogjatok le, mert úgy megverem XY-t, hogy csak na..", közben pedig csak az erejét fitogtatja, de tudja, hogy a haverok nem kockáztatják meg a balhét, úgyhogy csillapítják, ő pedig nagy kegyesen lenyugszik. Ha egyszer komolyan oda akartad volna állítani a család elé, valószínűleg csak az út porzott volna a nyomában, úgy menekül. Pontosan tudta, hogy te soha nem akarnál balhét, ezért volt ilyen önzetlen.. Pontosan mennyi ideig győzködött és erősködött, hogy mégis az lenne a legtisztább, hogy a családod színe elé álljon? Neki ez sosem volt célja, csak épp érdekében állt a bizalmadba férkőznie. Ha nem ilyen érdekember lenne, akkor most sem játszaná azt a színjátékot, amit csinál.