Szakítani szeretnék barátnőmmel de nem szeretném megbántani. Szerintetek ezzel a szöveggel megbántom?

Erre én azt tudom mondani, hogy hadd döntsem már el, hogy kivel akarok lenni.

Egyszerűen mondd meg neki, hogy a részedről elmúlt. Nagyon sajnálod, de nem akarod őt becsapni, átverni, te így érzed és nincs értelme folytatni a kapcsolatot.

Ez a kifordított duma, amit leírtál, sokkal rosszabb és még szarabbul fogja érezni, mert basszus..majd én eldöntöm hogy mennyit szenvedtem/szenvedek és mennyit akarok melletted. Ez így olyan, mintha miatta akarnál szakítani, nem magad miatt, nem amiatt mert te már nem akarod folytatni.

Szóval mondd neki, hogy elmúlt és kész. NEm kell ezt nagyon túlragozni.

Ezzel...cöhh.

Szerintem bármilyen szöveggel megbántod.

Mond meg neki egyenes a szemébe röviden, és a lényeget. Persze nem bunkón,inkább finomabban. Ez egy jó tanács!

Hagyd el ezt a szöveget, olyan mintha egy szakítószöveggenerátor rakta volna össze. O.o

Először is:Mi a bajod vele?Azt kellene megbeszélni közösen, nem egyből szakítani, ha nincs igazán nyomós oka.Szerintem fontos hogy az ember tudja, miért hagyják ott.Ez a duma nem magyaráz meg semmit, ez tiszta mentegetőzés.A szakítás meg így is, úgy is roszzul esik, ettől neki kellemesebb nem lesz.

Engem is valami hasonló magyarázattal intézett el a barátom, úgy, hogy előtte abszolut semmi jelét nem mutatta, bármi baja lenne, sőt nagyon jól éreztük magunkat együtt, csak én idióta felhoztam egy témát, amit nem kellett volna és akkor "kiugrott a nyuszi a bokorból"....Egyetlen mentsége, hogy jóval fiatalabb nálam és tényleg nagyon mesze lakik és úgy láttam igazat mond, nem szakítani akart, csak...na mindegy,de ha ez a mentsége nem lett volna, szét kentem volna a srácot a falon! Volt egy régebbi eset is, mikor a srác az első együtt töltött éjszakánk utáni órában nyögte ki, hogy ő ezt mégsem akarja folytatni, mert neki nincs lelke elvenni engem a legjobb barátjától(persze ezt már előtte is sejtette).Nos, egy egész virágtartónyi cserepet küldtem utána.Bár hasznos volt, mert megjött az esze és már másnap délben bocsánatot kért és így nem lett szakítás!Pedig ős igazán kedvesen mondta el a "szakítási" óhaját.

Volt olyan is, aki csak úgy szó nélkül kisodródott az életemből.Akkor sokáig haragudtam, hogy szó nélkül lelépett, nem mondta meg egyenesen hogy mit akar, de valahogy úgy mondják, hogy a befejezetlen kapcsolatoknak soha nincs vége.Milyen igaz.Nem kell magyarázkodni, nem kell bántó szavakra emlékezni és nem lett végleg lezárva, mindig marad egy kis kapu, hogy ha mégis valaha újra összejönnétek, ott tudjátok folytatni, ahol abba maradt.Akár ezt, amit most így utólag írtam is mondhatod neki.