Mit tegyek? Depressziós, suicid hajlamú

Béna is vagyok :) Nem írtam le a problémát.

A problémát megérteni egy majdnem testvéreinek elküldött levélből fogjátok tudni:

Azt most már valószínűleg tudjátok, hogy felmerült a szakítás… Azt viszont nem hiszem, hogy tudjátok, hogy pénteken, amikor hazaértem karcolások voltak a bal alkarján, amiket saját maga csinált (felületinek tűnnek). Amikor elkezdtük megbeszélni, hogy mi is van most, hogy is állunk, akkor azt mondta, hogy utánam már nem lesz senki az életében. Félek, hogy ha elhagyom, öngyilkossággal próbálkozna, és kérte is hogy csak emiatt ne maradjak vele...Így félek elhagyni, de kinek lesz az jó, ha fél évig azt „hazudom”, hogy igen, érzek iránta valamit, aztán megint jön nálam is egy mélypont és elhagyom, vagy újra ide jutunk. Ami nem 100%-ban hazugság, hiszen féltem és nem csak az öngyilkosságos dolog miatt, hanem hogy, mi lenne vele egyedül, hogy élne, meg tudna-e élni. Nem szeretném elveszíteni, mint embert az életemből, támogatni akarom akkor is, ha már nem vagyunk együtt. Ha nem is azonnal, de 2-3 nap után biztos nagyon hiányoznának a „dolgai”, a hátvakik, a csókok, …

Megbolondulok, hogy nem látok megoldást, és tudom, hogy ő is csak emészti magát az utóbbi időben. Fél a jövőtől.

A kérdésem hozzátok GYK: Mit javasoltok? Voltatok hasonló helyzetben.

31F

Köszönöm, ha ezt neki javaslod, akkor:

Pszihomókusos és gyógyszeres kezelést is kapott és kap is

Sport, napra menni: 0 (boltba sem akar lemenni egyedül)

Céljai: velem akar maradni...

Segíteni: talán megpróbálná, de nem bízik senkiben, akkor hogy vegyem rá?

Alkotás: kb abban kimerül, hogy szeret rajzolni, de nem rajzol, csak költ ceruzákra, tollakra, matricákra, ilyesmi