Ráírjak a volt Barátnőmre ebben az esetben?

Nem baj, örülök minden tanácsnak! :)

Nem, nem volt ilyesmi bennem. Inkább egy kétségbeesett lépés volt tőlem. A lány mindent megtett, közeledett felém, én pedig engedtem, mert nagy szükségem volt a támaszra. Talán inkább még olyasmi lehetett bennem, hogy így a közelében maradhatok. A szakítás nem ért váratlanul, sok esélyt kaptam már tőle, és előre szólt, hogy így nem lesz jó. Akkoriban azonban nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal és az érzéseimmel, csak azt néztem, hogy nekem mi a jó. Abból a szempontból ért váratlanul, hogy pont akkor szakított velem, amikor megjött az eszem, amikor tényleg rájöttem, hogy mennyi hibát követtem el. Viszont ekkor már nem tudott megbízni bennem. Főként a sok veszekedés miatt szakított velem, persze ez azért kicsit bonyolultabb. Sok problémám van, kötődési is, és nagyon sok mindenben kitartott mellettem és segített. Cserébe viszont nem köszöntem, háláltam meg sehogy, de ha valami nem úgy volt, ahogy én azt szerettem volna, sajnos keményen veszekedtem vele. Önző voltam és gyerekes. Úgy érzem azóta nagyon sokat fejlődtem. Nagyon mélyen magamba néztem, rájöttem sok dologra, köztük arra is, hogy mi lehetett az oka, hogy a semmiért is veszekedtem. Persze ez nem mentesít a felelősség alól, de a jövőben már tudatosan tudok tenni ellene. Az egy éves kapcsolatomban pedig pont az ellenkezőjét éltem meg. Én voltam az erősebb, és nekem kellett segítenem. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyi erő és szeretet kellett ahhoz, hogy Ő ennyi ideig kitartott mellettem. Rájöttem, hogy tényleg nagyon szeretett, de nagyon bánt, hogy nem becsültem meg.