Szakítottam a barátnőmmel, de nem érzem "jogosnak" a viselkedését. Miért van ez?

Azért, mert él bennünk az utolsó veszekedés, utolsó mondatok és azok lehettek nagyon bántóak és nem akarjuk ezeket újra megélni. Lelkileg nagyon megerőltető, gondolom Neked is az volt! De Te szakítottál Vele, gondolom azt várja, hogy bizonyíts. Telefonon ezt nem lehet csak úgy átbeszélni... Mégis csak egy szakításról van szó! Meg gondolom megint jön a szokásos duma, hogy megoldjuk meg így szeretlek, úgy szeretlek és kezdődne minden elölről, amit Ő már nem akar, mert attól tart, hogy megint minden a régi lesz! Meg kell győznöd arról, hogy téved és hogy nagyon szereted!

Még annyit írnék, hogy én személy szerint ilyenkor mindig mércére tettem a dolgokat. Megér ennyi veszekedést és önmarcangolást ez a kapcsolat? Eltudnám-e megint viselni a bántásokat? Én mindig ezeken őrlődtem és néha hol ez, hol az győzött. Végül pedig inkább Vele maradtam és adtam még egy esélyt a kapcsolatunknak, de nem bántam meg! Viszont tudom, hogy kellett az a kis "szakítás", hogy rájöjjünk, hogy bizony még akarjuk egymást és nem adjuk fel könnyen. És azért is volt szükséges, mert az egyedüllétünkben átgondolkodtunk azokon, amiken az együttléteinkben nem, mert megszoktuk ezt és magának értetődőnek tartottuk, hogy egymás mellett leszünk, még ha emiatt meg is öljük egymást. De mivel az egyikőnk pillanatnyilag feladta és volt 1 hetes szünet, így azt is átgondolhattuk, hogy miken veszekedtünk és néhányat utólag átgondolva túlreagáltunk vagy meg se hallgattuk már a másikat vagy csak szimplán mi akartunk ki jönni egymás ellenére győztesnek. Most már "okosan" veszekszünk, mert belegondolunk a másik helyzetébe, nem "nyerésre játszunk", hanem hogy békesség legyen és most már ha nem is egyeznek a véleményeink, akkor sem ordítozunk, hanem elmerengünk a megoldáson, hátha közös nevezőre jutunk :) Persze a régi idők emlékére csapunk néha egy kis banzájt, de ezek természetesnek vehetőek 2 makacs és önfejű természetnél :D Nekünk kellett, lehet Nektek is ez hiányzott :)

Remélem nálatok is ez az időszak egy "lecke" lesz, hogy még jobban összekovácsolódjatok! :) Egy bizonyos mértékig egészséges a veszekedés, hiszen akkor azt jelenti, hogy érdekelnek bennünket a közös problémák, de hajlamosak vagyunk átesni a ló túlsó oldalára. Egyik tanárom egyszer azt mondta, hogy a lelki ütések ugyanolyan fájdalmasak tudnak lenni, mint a fizikai bántalmazások. Néha rosszabbak. És igazat adok neki :) Lehet a hiány, a tudat, hogy elveszíthetitek egymást annyira megrendít majd benneteket lelkileg, hogy inkább jobban egymás érdekeit fogjátok majd figyelni, mivel több ilyet nem akartok átélni :) Sok sikert és ha nem jelentkezik, akkor sincs minden veszve :) Élőben pedig nagyobb sikered lenne! :) Sok sikert, szurkolok! :) :)