Volt már olyan, hogy kidobtatok valakit, aztán X idő múlva rájöttetek, hogy hiba volt?

Nem volt ilyen. Inkább mindig adtam még egy esélyt, még ha később ki is derült hogy nem érdemelte meg.

Ha szereted, akkor nem megalázó ilyet csinálni. Illetve ha mégis megaláz, az őt minősíti, nem téged.

Idézet valahonnan a gyakorikérdések.hu válaszaiból:

"Azt hittük de jó lesz újra együtt. Tévedtünk. Annyira elszoktunk egymástól, hogy már minden idegesítette a másikat. Hogy miért ott ül, mit csinál, miért eszik stb. Annyira elharapódzott a helyzet, hogy már majdnem elváltunk. Mikoris végül kiborult a bili és mindenki elmondta az addig elszenvedett sérelmeit, és gondjait panaszait. Ki-meg-át beszéltünk mindent. Újra akartuk kezdeni. Az alapoktól kezdve építettük újjá a kapcsolatunktat. Nem mondom hogy nehéz volt, mert hazudnék. Kib*szottul de k*rvára nehéz volt!! Mindkettőnknek alkalmazkodnia kellett. Itt nem volt olyan, hogy csak én vagy te. Csak olyan létezett: MI. És erre minden felmerülő probélmakor emlékeztettük a másikat és együtt oldottuk meg. Megbeszéltük, hogy jó én ebben engedek, te pedig abban. Volt, hogy be kellett látni, hogy hibáztam. Na ez a legnehezebb. De megéri. Higyétek el MEGÉRI. Most egy éve volt annak, hogy majdnem elváltunk. Mindketten elmondhatjuk. hogy boldogabbak vagyunk mint amikor kimondtuk az igent. Kívánom, hogy nektek sokkal könnyebben menjen a problémák megoldása és megbeszélése. Ne várjatok vele a véksőkig."