Mi történt az exemmel? Én vagyok az oka?

A sráccal 1 hónapig voltunk együtt úgy-ahogy. Részemről nem alakult ki több vonzódásnál, ő meg sokszor féltékenykedett (még a legjobb haverjára is, akivel elég jól kijövünk), minden apróságon képes volt összekapni velem és egy idő után már úgy tűnt, csak szexre kellek neki, úgyhogy szakítottunk. Eleinte úgy látszott, hogy nem igazán viseli meg a dolog, mert megint összejött az exével, akiről köztudott, hogy csak ágybetét a srácnak, mivel kismilliószor szakítottak, sosem volt jó igazán a kapcsolatuk. Szóval ő utánam visszament a dugótársához. Ennek már 1 hónapja.

A gond az, hogy közös a baráti társaságunk, az egyik barátja ráadásul nekem is jó barátom és mivel általában náluk járunk össze, elkerülhetetlenek a találkozások. Nemrég ennek a srácnak szülinapi kajája volt, mindketten hivatalosak voltunk, de az exem nemhogy hozzám, szinte senkihez sem szólt, ami azért fura, mert elég nagydumás a srác. A barátja szerint kínosan érintette a találkozás velem, ezért sem hozta a "barátnőjét", hogy ne legyen még gázabb. A múltkori alkalommal már ő sem jött el, aminek ismét én voltam az oka. A többi haver szerint nincs képe elém állni azok után, hogy megint összejött az exével és csak szégyellné a pofáját, ha odavinné a lányt is, ahol én vagyok. A haverok azt mondják, a srác az utóbbi időben teljesen megváltozott, bunkóbb és elviselhetetlenebb, mint valaha és senki sem érti a viselkedését. Velem is teljesen megszakította a kapcsolatot, pedig szó volt róla, hogy a társaság miatt nem lesz harag köztünk.

Tudni kell, hogy a srác kissé kapcsolatfüggő, ezzel a lánnyal (első barátnője) évek óta se veled-se nélküled kapcsolatban van, de megszokta, hogy a szakítások után a csaj mindig visszakönyörgi magát. Amikor én voltam képben, akkor utasította először vissza, akkor ígérte, hogy soha a büdös életbe nem fogadja vissza, mert tönkreteszi idegileg (a csaj betegesen féltékeny, pióca típus), de a hiány ugye nagy úr... A srác ráadásul eléggé egoista és önző, mindig csak az ő érdekei számítottak, többek között emiatt is szakítottam vele.

Amit nem értek, hogy talán azért lett ilyen, mert nem szokta meg, hogy egy csaj nem sír utána? És hogy látja, hogy én túlléptem rajta és jól érzem magam a társaságban, akkor is ha ő ott van? Vagy azért nem akar látni, mert még mindig érez irántam valamit és rosszul érinti, ha lát? Szerintetek miért ilyen?

Bocsi, ha hosszúra sikerült, előre is köszi a segítő válaszokat! :) 18/L