Mindenki azt mondta hogy szakítsak. Szakítottam. De még több hónap után is nem tudom hogy jól tettem-e? Szerintetek?

Igyekszek tömören leírni az egészet. Első kapcsolatom volt ez, tiniként jöttem vele össze, körkülönbség majdnem 8 év. És a 7. év után szakítottam vele. Én még tanultam, ő már dolgozott amikor összejöttünk. Egyetem alatt elkezdtünk újítgatni egy házat, ahová mielőbb be akartunk költözni. Egyetem után rögtön találtam munkát, erre rá 1 hónapra beköltöztünk. Kapcsolatunk elején minden jó volt. Én voltam a legfontosabb neki, figyelmes volt mindig, soha nem bántott volna meg, mivel keresett és volt pénze mindig vett valamit, egy pulcsit, egy cipőt, nyaralni vitt első 2 évünkben külföldre. Talán akkor romolott el az egész, amikor a házat újítgattuk. Ugyanis ő munka én pedig tanulás mellett minden erőnket erre fordítottuk. Nem volt időnk, ő pedig nem is akarta néha-néha elmenni ide-oda kikapcsolódni, a testi kapcsolat is elég minimálisra csökkent. De úgy voltunk vele, hogy túléljük és spórolni kell. Bár én eléggé szenvedtem ebben a két évben, hiszen semmi kikapcsolódás nem jutott. Barátaimmal sem találkoztam mert lelkiismeret furdalásom volt, hogy én elmegyek csavarogni ő pedig dolgozik. Ezért nem tartottam kapcsolatot a barátokkal sem. Hozzáteszem ez alatt az újítgatás alatt majdnem szakítottam vele azért, mert semmi más nem érdekelte, csak a ház. A szülei elég régimódiak, viszont pletykálni és álszenteskedni nagyon szeretnek. Nem kedveltem őket sosem, de tisztességes voltam mindig, én mindig tartottam velük a kapcsolatot. Párom sem kedvelte az én szüleimet, viszont ő nem tartott az én szüleimmel, testvéreimmel és a családomból senkivel kapcsolatot. Amikor összeköltöztünk arról volt szó hogy megváltozik minden, több időt szánunk egymásra, és nem sajnálunk pár e ft-ot szórakozásra vagy kikapcsolódásra. Ez nem történt meg, mert még többet dolgozott. Igaz én is, én is napi 10 órát dolgoztam, ez után minden házimunka rám maradt, soha de soha nem segített semmit, max 1 hónapban 2-3x rá tudtam venni arra hogy ugorjon már el a boltba. Egy év együtt élés után úgy éreztem hogy kezdem megutálni az embert akivel együtt élek. Idegesített hogy mindent széthagy, hogy nem látja mennyi idő után a takarítás. És egy év alatt azt is meguntam hogy soha, de tényleg soha nem jutunk el egy moziba, vagy nem lep meg egy vacsorával, nem megyünk el egy strandra. Ha meg a barátaimmal mentem el csavarogni a fejemhez vágta azt, hogy inkább menjek haza, csináljak kaját, nincs mit enni, boltba kell menni. Erre közöltem vele hogy csináljon egy szendvicset mert most későn érek haza, erre a fejemhez vágta hogy haza sem kell mennem, menjek anyámékhoz, minek csavargok. Nagyon fájt amikor ilyeneket vágott a fejemhez. Fizettem egyébként mindennek a felét, számlának, kajának, fának, mindennek. Magamra alig költöttem, spóroltam arra hogy a hiányzó dolgokat megvegyük még a házba. Az utóbbi hónapokban egyre több ilyen eset volt, hogy a fejemhez vágta azt hogy költözzek el, ő pedig közben elkezdett bulizni járni. Utóbbi egy hónapban minden hétvégén járt 2x.

Teljesen eltűnt belőle a tisztelet, holott én mindent megtettem érte, értünk! 2 évig újítottuk a házat, összeköltöztünk heti 3x főztem, minden hétvégén kitakarítottam az egész házat, figyeltem rá. De amikor valaki annyival nem tisztel meg egy vacsoránál hogy nem áll fel addig amig én is eszek, illetve nem szellent, akkor egy ilyen embert a vacsora után még kényeztetnem kellene? Megmasszíroznom? És a testiségről ne is beszéljünk... Mert nagyon sok elvárása volt, de én semmi nem kaptam vissza!

Azért 1,5 év együtt élés után elköltöztem, egyszerre mindenemet elvittem és mondtam neki hogy gondolkozzon el mit akar, mert hogy nem hajlandó semmit tenni értem, nem néz semmibe és én nem akarok így élni még 50 évig!

Vártam a csodát hogy észbe kap, erre kiderült hogy az után hogy eljöttem 1 héttel más mással ismerkedett. Már több hónapja külön vagyunk, és a sokadik lánnyal ismerkedik vagy nem tudom mit csinál... 1-1 hónapot jár egy lánnyal.

Fáj hogy így lett vége, és hogy nem tudom miért kaptam ezt az élettől! Rengeteg időt, energiát fektettem ebbe a kapcsolatba. Nem sok lány tette volna meg azt, hogy 21 éves korában házat újít, vakolatot ver, cserepet adogat fel, fűrészel.... Miért kaptam ezt az élettől??

Egyáltalán jól cselekedtem hogy elköltöztem?

De ezek szerint ha más lányokkal ismerkedik, már nem szeretett, de miért nem??

26 N