Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jól döntöttem?
Tehát. Eloszor is elnézést a helyesíras miatt. telóról irok.
Volt egy völegenyem fél évet voltam vele eggyütt ebböl 1 hónapig jegyese vltam.
Szakitottam vele, mert már sok vita volt köztünk, meg untam h nem akar dolgozni jó neki a havi 22ezren tengődni pedig okos, rendes gyerek ő, érettségivel jó szakmával, de kijelentette h nem fog min bérért dolgozni, ami a szakmája. sose kereste a munkát, pedig szerettem volna h. dolgozzon vagy h kimenjunk kulfoldre, de megmondta h nem megy nem hagyja el az anyját. kitalálta h neki az anyja ápolasra szorul aki nyugdijas cukorbeteg de el bírja magat latni, max a lába fáj néha dokihoz kell elvinni, bajom se volt az exem anyjával. az apját nem ismertem már nem él.
meguntam aztis h. alig jártunk el valamerre a fél év alatt /talán egy kezemen megtudom számolni h hányszor mentunk el valamerre általába nála voltam, pedig van ami nem pénzfüggö, bár volt h a fejemhez vagta h sokba kerülök neki közbe csk egy 300ftos hot dogról lett volna szó, meg nem csalt meg meg ilyesmik../ amugy jól kijöttünk néha veszekedtünk emiatt , de szerettem azért néha még hiányzik közbe én rúgtam ki. én meg dolgozok igaz min. bérért de nem a segély a cél , exemnek meg megfelelt ez az élet, bár sose fizettem neki meg nem tartottam el. néha hiányzik egy hónapja mentem vele szét jo volt vele a sex is meg szerettem vele lenni meg jó volt vele beszélgetni, stb. bár a kapcsolat már végleg megszakadt. Szerintetek is jól tettem h kirugtam? normális h így érzek még?
L.23
Utolsó: nem is fogok görcsösen keresgélni. most még nem állok rá készen.
Hogy megmondjam az őszintét, hiába szerettem, csak nehéz még így, pedig én rugtam ki, bár azt bánom egy kicsit h ugy összevesztünk h letiltott Fb-ról.
Tök fura h eljegyzett de ilyen könnyen tovább tudott lépni h már uj kapcsolatot akar, meg ilyesmik...
Ehhez még csak annyit h néha én érzem így h senkinek nem vagyok jó.... :(
Bár talán igazatok volt a szakítással kapcsolatban, nem volt ez könnyű, de talán azért mert sokszor eszembe jutnak a szép pillanatok, amikor jól éreztük magunkat,stb
Én megértem h fontos neki az anyja, meg szereti, én is szeretem a szüleimet, ez teljesen természetes, de szerintem az anya is valahol hibás h magához láncolja. Én megértem h segit neki, meg támogatja az anyját, elviszi orvoshoz,meg de szerintem vele az is a baj, hogy bele van fásulva, meg csak az otthoni dolgai érdeklik, nameg a heti szintű bulizás. Kicsit sajnálom azért hogy ilyen lett, pedig csomó lehetősége lenne, mivel pasi, van 2 fajta jogsija, érettségije meg Karosszérialakatos szakmája, meg ért még 1 pár dologhoz, meg egy haverom is osztálytársa volt középben és mondta mindig hogy majd szeretne dolgozni, stb. Hogy miért lett ilyen nemtudom, bár mielött meghalt az apja, vele ápolási dijon volt, mivel agyvérzést kapott az apukája, lebénult, stb, szerintem lehet h ezért félt az anyuját is, pedig voltam nála elég sürűn, (meg egy közös barát is), és azt vettük észre h nem beteg az any8ukája annyira, csak cukorbeteg, néha fáj a lába, és el kell vinni dokihoz, bár attol még el tudott volna menni pl. 4 órába takarítani v más...Én próbáltam volna rábeszélni, sőt még segíteni is hogy keressen munkát, de megkaptam erre is a kifogásokat..........
Tudom hogy majd lesz 1x jobb, helyesebb. Majd 1x biztos.
Ettől még nem kell úgy érezned, hogy senkinek se vagy jó.
Kb. 2 hónapja szakítottam a barátnőmmel, kicsit több mint 1 évig voltunk együtt, ő a szakítás után már két héttel össze jött mással. Igaz, hogy csak 1 évig voltunk együtt, de mi kicsit gyorsan is haladtunk és olyan dolgokat csináltunk már ami egy éves kapcsolatban talán még kora. Most nem akarom részletezni, hogy miket is, mert nem olyan dolgok amik egy életre összeköt majd minket, de azért várhattunk volna ezekkel.
Ebből én azt szűrtem le, hogy igazából neki mindegy is hogy kivel csak legyen valakije.
Az normális dolog, hogy vissza-vissza térnek a régi jó és rossz emlékek is, de hogy ha nagy hatással volt az életedre ez az ember akkor ez végig is kíséri majd az egész életedet. Persze ahogy múlik az idő egyre ritkábban fogsz rá emlékezni és kevésbé lesz már rád akkor hatással mint most.
AZ érthető, hogy félti az anyját, de ha tényleg nem beteg annyira akkor meg nem kell állandóan vele lenni. A másik meg akar dolgozni az csak álmodozni fog mindenről és folyamatos keserűség lesz rajta úrrá mert se pénze nem lesz, meg az az érzete se lesz meg, hogy igen is ő ér valamit és nem haszontalan. Idővel minden gondja át telepedne rád is és te nem azért vagy, hogy megoldjad helyette a problémát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!