2 éve nem találok munkát, és a barátnőm is el akar hagyni, most mit csináljak? Bővebben lent.

Ohh, egek! Az a lány nagyon butus, ha téged emiatt elhagy! Sosem hagynám el, ha valaki ennyire szeretne és azt írná, hogy "életem hátralévő részét".

Tény, nem egyszerű, te megteszed, ami tőled telik, mást nem nagyon lehet. Várni. Beszélj a lánnyal, mondd e neki, mennyire fontos neked és azt hogy, hogy egy kapcsolatban EGYÜTT kell tudni küzdeni is. Nem fenékig csokitorta. De megéri. :)

nem sokat ér a végezettség,vagy legalábbis nem túl sokat,mert a hozzáértés és a rutin lazán beelőzi,de ami igazán fontos azok a kapcsolatok az ismeretségek.

ha nincsenek ismerőseid,lekötelezettjeid,akkor ba-szhatod a diplomádat,olyan mintha 8 osztályod lenne,úgyhogy ha kell a nő neked,akkor menjél szépen árú feltöltőnek,vagy akárminek ahova felvesznek.

Én mennék külföldre akkor is, ha stabil munkahelyem lenne, miért ne? Külföldön is találhatok munkát, ha van rendes képzettségem + beszélem rendesen a nyelvet. (Ebből eddig egyelőre csak az utóbbi van meg, előbb-utóbb meglesz az első is, épeszű ember meg nem marad itt, ha van lehetősége külföldre menni és ott rendes munkát végezni.)

Amúgy meg nem zavar(na később sem), hogy nincs munkája, csak azt szeretném, hogy találja meg, mi az amivel szívesen foglalkozik - ennek nem is feltétlenül kell valami nagyon jövedelmező dolognak lennie. Ha minden jól megy nekem lesz a jövőben elég pénzem amúgy is. Biztonságban anyagilag úgyis csak akkor érzem majd magamat, ha saját pénzem lesz. Másokétól nem érzem magamat biztonságban.

A legfőbb gond, hogy mialatt te teljes szívedből szereted őt, és kitartanál mellette jóban-rosszban, ő csak akkor hajlandó kitattani melletted, ha minden fenékig tejfel.

Tudom, hogy nem ezekre a szavakra vágysz, de valószínűleg számára nem te vagy az igazi. Legalábbis annyira nem vagy számára fontos, hogy egy kis nehézség is beleférjen.

(Aztán persze, lehet, hogy kicsit árnyaltabb a kép, vannak itt még más dolgok is, amiről még nem írtál, aminek tekintetében talán jobban megérthetnénk a reakcióit. Ez nem azt jelenti, hogy rosszat feltételeznék rólad, csupán azt, hogy pár mondatban nem lehet két ember személyiségét és kapcsolatát megismerni úgy, hogy messzemenő következtetést vonjunk le.)

Meg igazából lehet, hogy 28, de a gondolkodása egyáltalán nem érett. Nem társként viseledik, hanem - már bocsánat - mint egy vásárló a piacon. "Nincs munkája? Akkor köszönöm, nem kérem, nézek inkább másikat." Kicsit kisarkítva ilyen a hozzáállása. Ahelyett, hogy melletted állna pont akkor, amikor szükséged lenne rá. Talán nincs is annál nagyobb motiváló erő, mint ha egy nő melletted áll. Tapasztalatból beszélek, mert másfél évig voltam munkanélküli. Amikor barátnőmmel megismerkedtem, már egy éve az voltam, és esze ágába sem jutott ezért mást keresni (pedig akkor még nem is jártunk), hanem ösztönzött, motivált, és ahogy tudott segített.

De tegyük fel, hogy találsz munkát, és együtt maradtok. Vajon mi lesz, ha adódik még egy nehéz időszak az életedben? Akkor is majd lelép?

Másrészt: ha tényleg gőzerővel keresel munkát, de ő azt vágja a fejedhez, hogy nem is akarsz dolgozni, akkor vagy abszolút nem ismer (nem tudom, akkor ez milyen kapcsolat lehetett egy éven át), vagy csak keresi, hogy mit tudna a fejedhez vágni. Tudod, tipikusan az az eset, amikor dobni akar, de az ugye sérti a büszkeségét, ha rendesen szakítana, inkább tahó módon keres valamit ürügyet, amit a fejedhez vághat. Hogy még véletlenül se kelljen felvállalnia, hogy miért is hagy el.

Nem biztos, hogy ez a helyzet, de ez is benne van a pakliban.

A helyzetet egyetlen módon lehet megoldani: leülni, és komolyan átbeszélni a dolgokat. Nem nyalizni meg esedezni neki, hanem megbeszélni. Elmondani, hogy mi veled a helyzet, felvilágosítani, hogy bizony te próbálkozol, csak marha nehéz állást találni. Bár ha nem fogyatékos, akkor 28 éves fejjel ezt meg kéne, hogy értse. Bocs.

Ja, meg te ott voltál mellette, amikor a gödörben volt, de ő meg hasonló helyzetben eldob? Könnyen meglehet, hogy ez nem is szerelem bolt, te csak egy eldobható ezsköz voltál, aki arra kellett, hogy kimásszon a gödörből. Nem szerelmes volt beléd, hanem egyszerűen csak arra voltál jó, hogy felálljon a padlóról.

Nyugodtan le lehet pontozni, amiért kimondtam az igazságot, és a feltételezéseimet, de a viselkedése sajnos nagyon tipikus. Persze, lehet, hogy rosszul gondolom, de sajnos valószínűbb, hogy ő nem is igazán szeret téged.

A munkával kapcsolatban: azért a tartásodat ne add fel semmiért! Te legyél büszke arra, hogy van egy diplomád, ami mögött valódi tudás rejlik. Ne alacsonyatsd le magad egy rabszolga szintjére. Nem ítélem el, ha valaki, értelmes ember nem akar(na) olyan munkát elvállalni, amit zömében a 6 általánost végzettek csinálnak. De ha már ilyen munkára jelentkezel, lehetőleg ne emeld ki az önéletrajzodban azt, hogy te bizony diplomás ember vagy.

Meg amúgy is: egy jó önéletrajz mindennek a kulcsa.

Szabad tudni, hogy milyen informatikus vagy? Mi a végzettséged?

Nem akarlak savazni, de 2 hónap alatt 4 interjú?

Ha egy hét alatt lettél volna 4 interjún, akkor megértem, de így.

És ráadásul informatikus diplomával???

Egyrészt sokkal intenzívebben keress állást. Munkaügyi központ, stb.

És mivel töltöd az idődet?

Ha már ráérsz, akkor kopogj be a helyi iskolába, könyvtárba, idősek otthonába, templomba és ajánld fel, hogy ingyen dolgozol nekik heti 6 órát.

Mindkettőnek fognak örülni, az informatikusnak is, és a kommunikátornak is.

Mert ekkor gyakorlatod lesz, amit beírhatsz az önéletrajzodba, és tényleg lesz gyakorlatod. Meg a lelkednek is jót tesz, ahogy nem lógatod a lábad. És a lánynak is mutatod, hogy akarsz Te dolgozni...