Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már nem szeretem? (kicsit hosszú, bocsi)
Több,mint egy éve vagyok együtt a barátommal,de mostanában egyre jobban úgy érzem,hogy elhidegültem tőle (egy pár esetben az ő hibája,nem akarom részletezni),mikor nem vagyunk együtt elkezdek gondolkozni és akkor oda jutok mindig,hogy jobb lenne szakítani sok ok miatt,de viszont hiányzik is és mindig azon gondolkozom vajon mit csinál,de nem tudom lenne-e értelme folytatni ezt. Nagyon féltékeny típus evvel is az őrületbe kerget,egy bizonyos fokig oké,hízelgő meg minden,de amit ő csinál már nagyon idegesítő pl. múltkor nem vettem fel a telefont hívott kb. ötször,mert a wc voltam és képes voltam nem vinni magammal oda is a telefont és egyből az jött,hogy: megcsaltál? és ezt kb. mindennap megkérdezi ha nem találkozunk.
Meg azért is érzem,hogy már nem annyira erős a vonzalmam iránta,mert unatkozom mellette,vagy én alszom nála vagy ő nálam és ugyanaz megy mindig,én fekszem az ágyon,ő gépezik,aztán rájön hogy én is ott vagyok,lefekszünk és utána visszaül a gép elé.Persze vannak olyan ritka alkalmak is mikor kimozdulunk,elmegyünk egy két buliba,de legtöbbször az a válasza,hogy nincs pénze és sétálni meg nincs értelme.Tegnap meg mondtam neki,hogy szakítani akarok,mert ennek nincs értelme és nem tudom mit érzek és inkább nem húzom az idejét meg az enyémet sem,de mindig "megsajnálom" és mindig adok egy új esélyt,de mindig ide jutunk ki,tegnap megígértette,hogy ma délután megyek,azt mondta,hogy teljesen más lesz minden megváltozik,én meg fogalmam sincs mit érzek iránta,az a baj,hogy régebben sok csúnyaságot csinált amit én nem tudok elfelejteni és ez mind eszembe jut mikor külön vagyunk,de mikor meg együtt akkor minden jó,csak mindig ugyanazokat a köröket fussuk,összevesszünk utána kibékülünk,és állítólag ezek az éveim kéne legyenek a legboldogabb éveim,de nem érzek mást csak kínlódást...
Ugyanebben a helyzetben vagyok. Csak mi két éve vagyunk együtt.
Azért hiányzik, mert az egy év, az egy év mégiscsak. De ha már unatkozol mellette, ha kicsinál a féltékenységével, meg ha néha eszébe jutsz, akkor is csak lefekszetek, akkor ez a kapcsolat kihunyt.
Hány éves vagy?
Kedves Kérdező!
Én a te párod típusú pasi vagyok, féltékeny típus, habár talán egy telefon nem felvételéből nem csinálok ekkora ügyet. Lényeg a lényeg, hogy tudom magamról, hogy nagy hibám a féltékenység és minden erőmmel küzdök ellene, mert egyikünknek sem tesz jót a dolog. 2 éve vagyunk együtt, a párom szerint már rengeteget fejlődtem ez ügyben, és ezért nagyon becsül. Sajnos vannak visszaesések, de egyébként mivel más problémánk szerencsére nincs a kapcsolatunkban, talán elfogadható egyszer-egyszer.
Szóval első lépésként üljetek le beszélgetni arról, hogy kell-e még ez a kapcsolat, vagy csak a változtatástól való félelemből, megszokásból vagytok-e együtt. Ha mindketten szeretitek egymást úgy, hogy megtartsátok a kapcsolatot, akkor beszéljetek arról, hogy a párod próbáljon tudatosan változtatni a féltékenységén. Kemény munka, rengeteget kivesz az emberből, de csak így maradhattok együtt. Ehhez természetesen a Te jótékony közreműködésed is kell, rengeteget türelem és dícséret, türelem és dícséret...
Másodszor, a közösen együtt töltött időre szeretnék reagálni. Télen alapból nehezebben mozdul ki az ember, sokszor kellemesebb a jó meleg szobában lenni, mint a hidegben sétálgatni. Nem tudom, hogy milyen sűrűn találkozgattok, mi speciel szinte minden nap, együtt azonban ritkán alszunk. Nálunk is előfordul az, hogy én gépezek, de csak akkor ha tudom, hogy adott esetben a párom nem igényli, hogy most ott zsongjak körülötte. És igen, van amikor én az asztalnál laptopozom, ő pedig az ágyon laptopozik, ez még nem bűn, hiszen tényleg nagyon sűrűn vagyunk együtt, és nem lehet állandóan ezerrel egymás nyakán pörögni. Természetesen e mellett sokat is csinálunk közös progikat, sétálunk, eljárunk uszodába, moziba, stb. Ha éppen a páromnak van kevesebb pénze, akkor én fizetek, ha én szorulok segítségre, ő fizet. De ha csak otthon vagyunk, akkor is figyelünk egymásra, filmeket nézünk, csak úgy összebújunk, szeretgetjük egymást, beszélgetünk, hülyülünk, társasozunk, huncutkodunk is ha lehet :) és ha éppen csak laptopozunk, akkor sem egymás helyett, hanem egymás mellett, ha érted mire gondolok.
Ebben a kérdésben tehát nektek kell közösen kialakítanotok egy szokást. Az, hogy a párod állandóan gépezik, te meg fekszel és unatkozol, nem megoldás. Lehet a párod pedig kevesebbet igényli, hogy zsongjanak körülötte, de ő neki pedig fel kéne ismerni, hogy nem egyedül van, hanem akit a legjobban szeret ott fekszik az ágyon. Ismerjétek meg egymás mindennapi igényeit és legfőképpen próbáljatok meg kimozdulni, változtatni a mindennapokon!! Ezt egy kiadós beszélgetéssel lehet kezdeni, mondjuk egy jó ki séta közben :) Sok sikert hozzá!!
ui.: elnézést, hogyha sokat írtam :)
Köszi szépen a válaszokat.
Kedves utolsó válaszoló,az a baj,hogy nyáron is ez van,akkor azért ülünk bent,mert hőség van,szóval mindig van kifogás,a gépezéssel meg nem is lenne bajom,én is szoktam kockulni,de nem ennyit,mint ő és nem az ő jelenlétében (azokat is azért játszom,hogy minél többet "lehessek vele",erre is ő kért meg szóval nem én akarok az idegeire menni,hogy ott se hagyjam nyugton).
Nekünk nincsenek ilyen programjaink,annyi szokott lenni,hogyha van pénze és nekem is akkor elmegyünk egyet bulizni a haveri társaságával,vagy az a társaság átmegy hozzá és ott ülnek és dumálnak. Filmezni is akkor szoktunk nála ha valamivel megbántott és ki akar engesztelni...
Ő kevesebbet igényli persze,de mégis elvárja,hogy esténként én bújjak hozzá,én simogassam,de viszont ha én kérem akkor nem lesz semmi
Kedves Kérdező!
Mintha az én gondolataimat olvasnám, ugyan ilyen kapcsolatban voltam benne 5 évig, csak nálunk a gondok a 3 év körül kezdődtek (bár lehet az elején is voltak féltékenykedések csak tul szerelmes voltam h ezt észrevegyem és h zavarjon..)
Én is így voltam vele amikor egyedül voltam, hogy örlődtem szakítsak, ne szakítsak? Mikor együtt voltunk mindig a "nem, mégsem akarok szakítani" kerekedett felül.
Így visszagondolva elvoltunk egymás mellett mint a befőtt...
Nekem 5 évet vett el az életemből ez a kapcsolat (jó nem mondom, h nem voltak benne boldog hónapok, évek, de így utólag nagy butaság volt ennyit várni a szakítással)
Szóval mint "sorstársad" :) azt ajánlom Neked lépj ki ebből a kapcsolatból, mert nem fog változni SEMMI
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!