Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hogyan vészelte át a szakítás utáni időszakot?
Figyelt kérdés
3 napja lett vége egy 2.5 éves kapcsolatomnak. Az okokat most nem részletezném, a lényeg, hogy már nem ment a dolog, egyre több volt a vita, a nézeteltérés.. Végül én tettem pontot az ügy végére, fájdalmas volt de tudom, hogy helyes döntést hoztam. Azonban borzalmas üresség van bennem azóta, napközben lekötöm magam, barátaim is vannak akik elterelik a gondolataimat, de amint egyedül maradok vagy haza megyek nagyon rossz. Hirtelen azt érzem mintha "menekülni" akarnék egy másik kapcsolatba, kényszeresen akarok kötődni valakihez, ami tudom, hogy Nem jó. Nem tudom mikorra fog ez enyhülni, vagy mennyire jó ötlet ilyenkor hirtelen ismerkedni.. Ki hogyan élte ezt meg? És mikorra enyhült a dolog?
"Üdv" a klubban :/ Barátok, barátok, barátok. Mindig legyen melletted valaki. Meg idő (nem is kevés). Ne hagyd el magad. (2 hónapja vge a 1,5 éves kapcsolatomnak).
Kitartás
2014. febr. 3. 22:08
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Nekem borzalmas volt az az idő; sehogy se találtam a helyem. Akárhogy próbáltam rendbe tenni magam (sporttól elkezdve a stílusváltáson át a bulizásig), semmi se használt. Csak az idő. Akkor hülye voltam, vagy negyed évig próbáltam visszaszerezni a srácot, így jóval többet szenvedtem a kelleténél. Egy év kellett ahhoz, hogy rendbe rázódjak, és még akkor is hiányzott néha-néha egy kIcsit.
2014. febr. 3. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 A kérdező kommentje:
Igen próbálom úgy csinálni, hogy mindig legyen mellettem valaki. Nem az a tipus vagyok aki elhagyja magát, de ebben az esetben elég könnyű...
2014. febr. 3. 22:18
4/9 A kérdező kommentje:
Én is sportolok, ekkor próbálom rendezni a gondolataimat, de azt vettem észre, hogy este a legrosszabb. Csak a hétvégéket várom, hogy kikapcsolódhassak és teljesen a barátokkal tudjak lenni és szórakozni. De ez a várakozás a "semmire" elég újkeletű érzés számomra.
2014. febr. 3. 22:19
5/9 anonim válasza:
Én lassan egy éve nem tudom elfelejteni.. minden nap eszembe jut, csak nem fáj annyira. Mondjuk mi más miatt szakítottunk. Gondolom te már nem ölelnéd meg, vagy nem tudom :)
Ki lehet bírni, majd megszokod és ha találsz jobbat akkor meg tuti csak emlék marad. Az emlékét nem lehet kitörölni, ez egy korszak volt az életedben. Mint egy iskola, óvoda, stb.. de ha majd lesz valaki más, akkor egy mosolygós emlék lesz. Addig meg a barátok rengeteget segíthetnek, engem is ők húztak ki a gödörből :))
2014. febr. 3. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat!:) Megfogadom mindenképp őket! Remélem minél hamarabb túl leszek ezen az időszakon, jöhetne már a nyár is.. olyankor valahogy könnyebb lehet mint ebben a letargikus télben.:)
2014. febr. 4. 12:12
7/9 anonim válasza:
én szintén ugyan ebben a cipőben járok teljes mértékben mint a kérdező...nagyon nehéz. 23/f
2014. febr. 4. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 A kérdező kommentje:
Nagyon az.. Egyik nap jó kedvem van, másik nap pedig hozzám se lehet szólni. Idővel remélem minden helyre áll, addig is csak a barátok és a többi elfoglaltság..
2014. febr. 5. 12:06
9/9 anonim válasza:
Én is ebbe a cipőbe vagyok de nálunk még gyerek is van.
Barátaim nincsenek a közelben így marad a figyelem elterelés ami vagy bejön vagy nem pl,zene hallgatás,olvasás meg ilyenek és nagyon rosszul viselem lehet össze roppanok idegileg azt se tudom konkrétan mért hagyott el talán nem szeretett és nehéz bevallania még magának is de ez csak az én tippem
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: