A szombat este rémálommá vált, szakítás a vége?

Előre is bocsi amiért kisregényt írok, remélem azért lesz olyan aki végigolvassa és tudna tanácsot adni.

A barátommal 2 hónap múlva lennénk 4 évesek, ő 24, én 22 vagyok. Tegnapelőtt még minden rendben volt, összebújás meg minden és azt mondta hogy én vagyok a mindene. Viszont tegnap nagyon furcsán viselkedett, már délelőtt voltak kisebb vitáink, mert apróságokon direkt elkezdett veszekedni és bunkózni. Úgy volt, hogy este megyünk be bulizni és akár maradnánk reggelig. Ő erre már akkor húzta a száját, hogy ne menjek, de én ragaszkodtam hozzá, mert én is ki akartam kapcsolódni egy kicsit, ráadásul egész héten nem is találkoztunk, csak pénteken, de akkor is csak pár órára, és szerettem már végre vele tölteni egy kis időt.

Tartoztam neki 800 forinttal, ezért én vettem meg a piánkat, 1700 forintot hagytam ott a kasszánál és csak 2 ezer forintom volt egész estére, aztán úgy voltam hogy így letudtam a tartozásom. Már akkor is be-beszólogatott nekem, amikor beszélgettem az egyik haverjával (4-en voltunk) mondta hogy a barátnője részegen annyira lehetetlen, mire én egyetértően bólogattam, hogy igen, valóban fura szokott lenni, erre a barátom odaszól hogy én is hülye vagyok ha beb*szok. Nem vettem fel, nem akartam veszekedést. Utána 3-an folytattuk az estét, elmentünk egy pub-ba, ott meg a barátom vett nekem és a haverjának fejenként 2 db 200 ft-os piát, utána meg egész este ezzel szekált, hogy perkáljak neki, 400 forinttal jövök neki, de nálam nem volt annyi, meg különben is, nem kértem hogy vegyen... Meg olyanokat mondott, hogy akkor húzhatok haza, minek megyek be ha nincs pénzem, mikor megyek már el végre? Még a haverja is nagyot nézett, hogy hogy viselkedik, próbálta mondani neki, hogy vegyen már vissza, ami azért meglepő mert vele nem is vagyok annyira jóban. Nagyon részeg volt a párom.

Aztán átmentünk egy másik helyre, útközben a barátom folytatta hogy, akkor ő innentől nem szól hozzánk, mi meg viccből összenéztünk a haverjával és elkezdtünk nevetni. Erre felhúzta magát és elkezdett kiabálni, hogy "szingli vagyok, jöhetnek a csajok" és előreszaladt, én nem szóltam erre se semmit, gondoltam hogy direkt csinálja hogy engem idegesítsen. Lent folytatta a beszólogatást, hogy mit iszok, ha nincs pénzem? Csak mosolyogva vettem egy citromos sört.

Aztán feltűnt az ex-barátom, de nem igazán foglalkoztatott engem, egy lánnyal beszélgetett. Erre a barátom megint rákezdett, hogy "na nézd csak, túltette magát rajtad és még jobb csajt is talált". De közben azért azt hajtotta, hogy agyonveri, csak egyszer kerüljön az útjába. Azt hitte őt nézem, pedig nem, mire papagáj-mód rákezdett hogy "minden nő k-rva, minden nő k-rva", én próbáltam elmagyarázni, hogy valószínű azért járok veled és nem vele, mert annyira érdekel... de mintha meg sem hallotta volna. Meg közben szinkronban elkezdett magában beszélni, ahogy az előttünk ülők beszélgettek, azoknak is beszólogatott, de ők levegőnek nézték. Már nagyon gáz volt az egész szitu. Aztán még azt akarta a barátom hogy üljek az ölébe, hát mondom, kössz, nem, mire felháborodott hogy most mi a f-sz bajom van, mi jön énrám ilyenkor?

Aztán a haverja elköszönt, mert sokat dolgozott a héten és 29 évesen már nem bírja úgy, mint mi. Erre a barátom elkezdett 4 éves kölyök szinten hisztizni, hogy de ne menjen, úgy volt hogy reggelig maradunk, stb. Aztán amikor elment a haverja, rámförmedt, hogy miattam ment el, mert minek kellett jönnöm! Na itt lett elegem és szó nélkül elmentem.

Még utolértem a haverját, vele mentem egy darabon, mire megcsörren a telefonja: a barátom próbálta visszahívni. A haverját, nem is engem, a barátnőjét. Csak fél óra múlva hívott fel, hogy eljönne a cuccaiért, szolgáltassam vissza neki. Mondtam, hogy én nem fogok még külön rohangálni neki, ha kell valami, akkor jöjjön érte. A busznál találkoztunk, amivel mentünk hozzám, még ott is beszólogatott, hogy ne higyjem azt hogy kelleni fogok bárkinek is, majd jól megd-gnak aztán csá, még arra sem vagyok jó, hogy egy kenyeret megkenjek. Amikor hazaértünk, sáros cipővel együtt bement a házba, fel a szobámba és elhozta a cuccait, hogy akkor ennyi volt. Ne is hívogassam, mert őt nem fogja meghatni akárhogy bőgök, úgy ki fogja nyomni a telefont ha hívom mint a sz-rt. Csak annyit feleltem erre, hogy sajnálom hogy józanul nem volt bátorsága megmondania rólam őszintén a véleményét. Még szidott engem, aztán becsapta az ajtót és elment, én pedig lefeküdtem aludni.

Fél ötkor, amikor bezártak a kocsmák, akkor eszébe jutottam őkelmének, hívogatott de lenémítottam a telefonom. Utána jöttek az sms-ek, hogy "Ne haragudj rám, kiscicám, gyere át hozzám" (pff még én szaladgáljak utána?), "akármit teszel (én?????) vagy teszünk meg fogom kérni a kezed mert szeretlek", "Akármennyire haragszok én nem bírnám ki hogy ne vegyem fel a telefont (még hazudik is), mi van ha elüt egy autó?" (ójaj). Vártam volna hogy visszajön és személyesen kér bocsánatot, de inkább hazament, engem meg elintézett pár smssel.

Hatalmasat csalódtam. Ezt már soha nem fogom tudni kiheverni. Nem mentség az, hogy részeg volt. A részeg ember különben is a legőszintébb, akkor valóban így vélekedne rólam csak megjátssza hogy szeret? Miért hülyített éveken keresztül? Hogy lehettem ilyen ostoba...