Szakítsak, vagy ne?

Öt éve vagyunk együtt, bár többször szakítottunk, mintha nem tudnánk elszakadni egymástól. Nekem komoly anyagi gondjaim vannak, egyedül álló anyuka vagyok, két kamasz fiúval, és jó ideje munkát keresek. Ő azt mondja, hogy azért nem tudja bevállalni velem az együttélést, mert mellettem nincs anyagi biztonság, és ha ő is kiesne a munkából, akkor teljesen ellehetetlenülnénk. Ez valóban igaz is, de azon gondolkozom, hogy ha találok magamnak munkát, és addig egyedül oldom meg az életem gondjait, bajait, akkor az hogy van, hogy amikor én vagyok bajban, akkor nem áll mellém, azért, mert ha ő volna bajban, én nem tudnék segíteni neki. Ez most csak valami hülye kifogás, vagy valódi probléma? Ti mit gondoltok? Szakítani viszont nem akar. Mikor felteszem a kérdést, hogy mégis mit akarsz tőlem, erre nincs igazi válasz. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek. Úgy érzem, hogy csak egy jó "lehetőség vagyok, amit kár kihagyni". Társnak nem, de mókának kellek. Szerintetek? Attól eltekintve, hogy "foglalt" vagyok, az életemet úgy élem, mint aki egyedül van, és nincs senkije sem. Lényeges dolgokban nem segít, azt mondja, hogy nem tudja bevállalni az én életem problémáit....