Csak a nagy korkülönbség miatt érdemes szakítani?

Igazat adok a 10 nek. Ez nem összeköltözés. Az az összeköltözés amikor becuccolnak az egyik lakásásba, a másikat meg kiadják. Minden reggel együtt keltek stb..Ez nem egy normális kapcsolat szerintem sem és nem csak a kor különbség miatt. Egy részt igazuk van azoknak akik azt írták hogy ez nagyon sok.Másrészt ennek a problémának már 6 év alatt régen meg kellett volna oldódni.

Kedves kérdező azt írtad hogy minden tökéletes. Sajnos te nem tudod hogy mi az, nálatok szerintem ez a se veled se nélküled kapcsolat nagyon messze van a tökéletestől.Téged ez a férfi anno megértett szépen viselkedett veled stb..De majd 5 év múlva ugyanitt arról panaszkodsz, hogy gyereket akarsz de az idős férjed nem, nyaralni akarsz és a gyerek nagyapjának nézik , nincs szex, és neked több kell ennél, nem jártok sehova, egy idő után majd szégyelled, ha azt hiszik az apád vagy az apósod.Én ebbe bele sem mentem volna, 6 évet elvesztegettél arra ami soha nem is fog működni. Nekem 26 évesen férjem van, közös élet, és akár már gyerek is lehetne.

25 évesen és sem szerettem volna ;)

Később viszont előjöttek az anyai érzések. Ilyenben soha nem lehet azt mondani, hogy "biztosan nem is fog akarni"

1. Gyerek. 25 évesen sok nőnek még nem kell (nekem sem). 30 évesen már kellene. 35 évesen meg már nagyon. Igaz, a férfi még nemzőképes lesz 10 év múlva, csak nehezen áll majd fel. Mire 10 éves lesz a gyerek, temetheti az apját.

2. A már fentebb említett szex. Egy 60-65 éves férfi pl. előfordulhat, hogy már heti rendszerességgel sem fogja kívánni, tehát 5-10 éven belül komoly problémák lehetnek e téren. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk 15 év múlva pedig nagyjából semmiféle szex nem lesz, egy 40 éves nő pedig igencsak igényli még.

3. Infantilis mind a kettő és képtelen normális párkapcsolatra. A bizalmatlanság nem mentség, sok bizalmatlan jellem van, de akiknek 6 év után nincs igényük az összeköltözésre, azoknak nem tudom, mi keresnivalójuk együtt. 6 év után nem bíznak egymásban? Úr isten.

4. A lány valószínűleg fiatalon megözvegyül majd - ha szerencséje van 50 évesen, ha nem, 30 évesen. Ez még egy dolog, de 15-20 év múlva már csak a bácsi pelenkázásával fog telni az ideje. Sosem lesz normális, aktív, élvezhető fiatalkora.

A nem költözünk össze mert sérült a bizalmunk dumára meg csak annyit hogy a férjem az aztán sok mindenen végigment 11 éves korától, a szülei eldobták és egy idegbeteg terrorizáló nagymama mellett nőtt fel, mégis mikor eljött az idő ő volt aki a legjobban költözni akart. Tudta ha egyszer eljön onnan akkor nincs vissza út, és mégis bele mert, és akart várni.

Az a baj hogy minden normális , természetes dologra van valami mentséged, ezért nem , azt azért nem. Észre kellene venned hogy ez az egész helyzet nem normális és értelmetlen.