Mit gondoltok? Ti szakítanátok?

Életem első komoly kapcsolatában élek, több mint egy éve együtt, három hónapja egy fedél alatt, külföldön. Eddig távkapcsolatban éltünk így gyakorlatilag nem is ismertük meg egymást rendesen. Vagy mindig együtt voltunk, vagy hetekig nem találkoztunk. Mióta összebútoroztunk, úgy érzem egyre jobban kijönnek a különbségek, amikkel nem biztos, hogy szeretnék együttélni (a családját se bírom, de az más kérdés). Tudom, hogy nem kellene tényezőnek lennie, de politikailag is más az álláspontunk. Bár én nem is nagyon értek hozzá, alapvető nézeteim azért vannak, amikről a párom teljesen az ellentétét gondolja és ezt napirenden hangsúlyozza is.

Sokszor úgy érzem, hogy elég volt, ki akarok ebből szállni. De nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ez a megoldás, nem akarok csak elmenekülni az első nehézségeknél, de feleslegesen sem akarok szenvedni. Elég sokszor idegesít már, de ezt sem tudom eldönteni, hogy én vagyok türelmetlen vagy tényleg komoly gondjaink vannak.

Első komoly kapcsolatom és ha tényleg csak kezdeti nehézségekről van szó, nem akarom eldobni hülyeségek miatt. Másrészről kínlódni sem akarok egy kapcsolatban, ami nem éri meg.

26/L