Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás utáni új kezdetek?
Sziasztok!
(Légyszi ne jelentsétek a kérdést a kategória miatt! Nem tinik véleményét szeretném hallani.)
Bizonyára nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, aki ilyesmin átesett már. :) Mégis úgy érzem, hogy ki kell magamból adni azt a mérhetetlen reménytelenséget, dühöt, fáradságot, ami most bennem van.
Egy éve szakítottunk a barátommal. Megcsalt, megalázott, átvert. Persze eljöttem tőle, és megkértem, hogy gondolja át az életét, mert ez így nem állapot, amit csinált velem.
Aztán találkoztunk, és kidobott, mondván, hogy egyedül szeretne lenni, mert úgy érzi, hogy nem neki való a komoly kapcsolat, nem tudja vállalni az ezzel járó kötelezettségeket. Rossz volt, elfogadtam, és megpróbáltam nélküle élni tovább. (barátok, család, hobbi)
Munkám sajnos már jó ideje nincs, így abba nem tudtam menekülni.
Úgy érzem, nagyjából sikerült helyre rázódnom.
Erre tegnap írtam neki a szülinapjára sms-t( ez megmaradt az ő részéről is) és leírta nekem, hogy van valakije. (holott nem kérdeztem)
Abszolút nem is tartjuk a kapcsolatot, 2x találkoztunk egy év alatt, és akkor is flörtölgetett, meg hülyített a szép szövegével. Nem is egy városban lakunk, szinte nincsenek is közös ismerőseink (nem voltak barátai, nem volt, ami összekötött volna minket.)
Igazából nem is tudom, hogy minek osztotta ezt meg velem, úgysem tudtam volna meg soha senkitől. Van egy olyan érzésem, hogy a bosszú szól belőle. (mert a szakításnál a fejéhez vágtam, hogy ha így viselkedik akkor senki nem fog megmaradni mellette)
Bevallom, szíven ütött. :) Nem pont a féltékenység, hanem az irigység. Neki van, nekem nincs. Ő könnyedén túl tudott lépni, és most boldog, én meg még mindig ezen az egészen rágódom. Mérges vagyok magamra is, hogy egy év után is ilyen hülyeségeken rágódom, és rá is, mert ez volt a sokadik álmatlan éjszaka, amit okozott nekem. És még mindig élvezi, ha bánthat, holott én semmi rosszat nem tettem ellene. Nem értem, hogy miért nem tudta azt megmondani, hogy nem szeret, miért kellett olyanokat hazudni, hogy egyedül akar lenni? Az emberben az ilyesmi reményt hagy. Ha azt mondja, hogy nem szeret, és én nem vagyok megfelelő a számára, úgy talán könnyebb lett volna.
Nem tudom, hogy miért jár ezen az agyam, mert a majdnem 3 és alatt túl sok boldogságot nem okozott nekem. Tudom, hülye vagyok, most ez az egész mégis fáj. Neki kijut az örömből, én meg itthon poshadok, mint egy szerencsétlen barom, és minden örömöm az, a hétvégén elmehetek beülni valahova a barátaimmal...
Úgyhogy szemét a világ szerény véleményem szerint. :) És nagyon jó lenne történeteket olvasni arról, hogy ti hogyan, miként éltétek meg a hasonló helyzeteket. (már ha benne voltatok)
Nekem erő ad mások tapasztalatának olvasása. Úgyhogy ha van ehhez kapcsolódó megosztani valód, azt szívesen elolvasnám.
Köszönöm, hogy elolvastad. :)
24/n
válasza:Egy év alatt már kellett volna találnod másik férfit, az kiverte volna a fejedből az előzőt.
Bár nekem is több mint egy évembe telt új kapcsolatot találni, aminek hála az előzőt elfelejtettem. Most ez ért véget vagy el sem kezdődött (4 hónap) emiatt bánkódok.
28 f
Oh, mégis hol kellett volna találnom? Van, hogy egy hétig ki sem mozdulok otthonról (mert nincs hova menni)
Hétvégén megyünk ide-oda, de eddig még egy potenciális jelölt sem akadt. Meg nem is igazán közelednek a pasik. (pedig nem tartom magam bányarémnek.)
A másik meg az, hogy számomra nem megoldás az, hogy búfelejtőként felhasználok valaki mást. Persze, az ember biztos tudja azt a másikat is szeretni, de sok bölcs ember azt mondja, hogy amíg nem tudsz egyedül boldog lenni, addig mással sem leszel az. És próbálnám magam ehhez tartani. Bár ki tudja, hogy mi a jó...
Azért köszönöm, hogy írtál, és sajnálom, hogy tönkrementek a kapcsolataid.
válasza: válasza:Soha nem futottam utána, ez alatt az egy év alatt is összesen 2x, vagy 3x találkoztunk. És soha nem zaklattam, soha nem írtam rá, soha nem nézegettem az interneten. Tényleg akarom a felejtést, és már jól is éreztem magam a bőrömben, csak most olyan, mintha elölről kezdődne az egész.
3/4 válaszoló: Sajnos az a fajta ember, akiből kinézem, hogy ezzel az sms-el is csak bántani akart. Még csak meg sem kérdeztem tőle, hogy mi újság vele. Írtam, hogy Isten éltesse, erre egy fennhéjazó sms jön, hogy "amúgy van barátnőm."
Nem értem, hogy mire írta, nem érdeklődtem róla semmit.
Tipikusan az a fajta ember, akit egy év után is sértenek a hozzá vágott szavak. (amik jogosak, mert tényleg nem fogja őt egy nő sem ilyennek- hűtlennek, komolytalannak- eltűrni.)És most megmutatja nekem, hogy őt igenis, eltűri valami nő.
A másik, hogy minden alkalommal, amikor találkoztunk, nem győztem lerázni a flörtjeit. Folyamatosan flörtölt, ölelgetett, kézcsókokat adott. Talán az is sértette, hogy nem ugrottam a nyakába ezek utána a "nagy" gesztusok után.
Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem segíteni akart...
Egyébként nagyon köszönöm a válaszod, és tisztában vagyok vele, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom, de gondolom idővel elmúlik ez is. Csak hát most vagyok életemben először ilyen helyzetben, és nem valami kellemes. :)
De biztos menni fog nekem is. És próbálok nem filózgtani. :)
4/4 válaszoló: a te válaszodat is nagyon köszönöm. :)
Az a vicc, hogy azelőtt egy életvidám nőszemély voltam, és amikor összejöttünk, folyamatosan épültem le mellette. Elég koravén életstílusa van, amit sajnos átvettem tőle. Fiatal korunk ellenére úgy életünk, mint egy öregedő házaspár. :D
Ezért sem értem, hogy számára mi volt a baj velem, mert még én voltam az a hülye, aki átvette az ő életstílusát az ő kedvéért.
Szerintem az is baj lehet, hogy a szakításnál válaszok nélkül hagyott. Nem magyarázta meg, hogy miért nem volt neki jó, inkább beadott egy kamuszöveget. De így nem jobb egyáltalán, mert még mindig nem tudom, hogy máskor milyen hibákat nem szabad elkövetnem.
Köszönöm mindenkinek!
Nem rég volt nekem is egy elég fájó szakításom.. tudom fiatal vagyok még.. stb blabla.. (18/L) de azért mégis leírom nekem mi segített igazán és ,hogy mi is történt..
Azonos a helyzetünk először is!
Átvert, megcsalt, hazudott.. és Isten tudja mit tett még velem amiről nem tudok.. iszonyú nehéz volt elfogadnom pláne , hogy szakításunk után 2 héttel össze is jött a lánnyal akivel megcsalt..( és most boldogan élnek)
A legszebb az egészben hogy a szemembe mutatta a szépet és , hogy neki nem kell más soha nem akar elveszíteni.. stb.stb és szintúgy ezzel állt elő , hogy szabadság kell neki.. stb.. Akkor fájt.. de a barátok és a szüleim rengeteget segítettek ez 2 hónapja történt azóta teljesen jól érzem magam egyedül vagyok nincs senkim de így jó!
( álmok természetesen vannak.. mivel tudat alatt még én sem zártam le ezt a kapcsolatot)
Neked pedig ajánlom , hogy próbálj meg eljárni szórakozni ismerkedni stb stb.. hidd el könnyebb lesz neked is :))
nem szabad magadba fordulni.. semmi ilyen munka vagy hobby egy kis kutya stb :) Segít hidd el :)
Sok sikert :)
Köszönöm a válaszod! :)
Nem fordulok magamba, többet járok el itthonról, mint valaha. :) Csak mégis valamiért üresnek érzem magam. Egyébként addig nem volt gond, amíg meg nem tudtam, hogy van neki valakije. Addig vígan elvoltam én!
Most már azért jobb a helyzet.
A csalódás pedig nem kortól függ, szóval 18 évesen is át lehet érezni a fájdalmat.
Én is kívánok neked, hogy legyél túl rajta, és találj egy rendes fiút! :)
válasza:Én is hasonlóan érzem magam. Bnőm mondta ki a végszót. Az előzményekhez az hozzá tartozik, hogy kicsit súlyfelesleggel küzdött, az orvos is mondta hogy fogyjon egy kicsit. Én majdnem minden hónapba finoman utaltam rá, hogy itt vagyok segítek. De ő ezt bántásnak vette, meg hogy én őt nem fogadom el ahogy van. Amúgy semmi más ,,fogást” nem találtam rajta, amibe bele lehetett volna kötni. Okos, értelmes, bájos, bújós, csinosan öltözködő nő volt/még most is az. Így Ő mondta ki, hogy már nem szerelmes belém, csak mint barát tud rám nézni. Meg majd jól figyeljek, mert egyszer ha lefogy….de akkor már más férfi karjaiba lesz. Sajnos így is lett… szakításunk után 2 hónap… már egy másik pasival szilveszterezett.
Ínnentől nálam is fenn álnak azok az érzések amiket leírtál. Tudod mennyit gondolok rá, mennyit álmodok róla.. hogy pont azt az embert kellett bántanom, akit a világon a legjobban szeretek. Rengeteget ostoroztam magam. mai napig eszembe jutnak a szép emlékek, mert szinte csak olyanok voltak a kapcsolatunkba. ezért is fáj. Ne aggódj, én 28 éves férfi létemre, a mai napig sírok elalvás előtt. ilyen vagyok, érzelmes típus. Nagyon nagyon megbántam amit tettem/nem tettem. a tünetek az első 1 hónapba: gyomorgörcs, rossz közérzet, étvágytalanság, mindig csak feküdni akartam, gyengeség. reggelente fizikai fájdalmat éreztem, alig tudtam kimászni az ágyból. Egyszóval bedepiztem. (előtte volt egy két éves kapcsolatom, annál nem éreztem így, mint ennél az utolsó egy évesnél).
Ma már kicsit jobban vagyok, bár kicsit nehezen emésztem, hogy 2 hónapra rám, találta egy másik pasit. De legyen boldog, megérdemli! Fantasztikus nő! Álomszép, okos, aranyos, értékes. Bár titkon remélem nem tart sokáig, és akkor talán lehetne esélyem hogy újra meghódítsam.. ugyanis sokat tanultam tőle, sokat változtam. De ez csak a tudat alatti. Hát ennyi, az én sztorim röviden. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!