Hogyan szakítsak úgy, hogy egyikőnknek sem fájjon nagyon? Utána pedig hogyan dolgozzam fel?

A barátommal több mint 2 éve vagyunk együtt. Ő az első nekem. Az elején szerettem, de nem tudom, hogy szerelmes egyáltalán voltam-e belé valaha. Izgalmas volt és kellemes. Valami kötődés ki is kialakult. Azonban hogy telt az idő feltűnt néhány olyan dolog ami az elején még nem zavart és nem vettem észre. Őszintén szólva semmiben sem hasonlítunk. Sokszor meg is bántott, sőt fenyegetett néhányszor szakítással amikor nem azt csináltam ami neki tetszett volna. Egyszer mondtam, hogy renden, akkor fejezzük be, de egyből visszaszívta. Mindenki szerint nekem volt igazam az összes ilyen vitában és, hogy ez szemét húzás volt tőle.

Most már azt a kis kötődést sem érzem iránta ami régebben megvolt. Beszélgettem vele néha a kapcsolatunkról és, hogy mik a problémák de semmi sem változott. Úgy érzem, hogy semmit nem tesz a kapcsolatunkért. Sokak szerint már régebben szakítanom kellett volna vele de naivan azt hittem, hogy javulhat a dolog.

Az a legnagyobb baj, hogy ő még mindig nagyon szeret az állítása szerint. Amit én őszintén szólva kétlek mert sehogy sem fejezi ki. Szerintem azért nem akart még véget vetni ennek mert fél,hogy más nem fogja elfogadni. Kicsit mackós (sőt). Nem szeretném nagyon megbántani… Azt se tudom, hogy hol csináljam.

Ezen rágódom már 2 hónapja. Legalább most már elhatároztam magamat. A másik dolog amitől félek, hogy a szakítás közben meggondolom magamat és nem leszek elég erős a dologhoz. 2 év sok idő és nagyon fog fájni. Megszoktam, hogy ő van nekem. Pedig tudom, hogy ebből nem lesz semmi és már itt az ideje. Így is elég sokáig húztam.

Előre is köszönöm a válaszokat!