Elhagytam, öngyilkos lett. Az én hibám?!

Sziasztok!

Körülbelül egy hónappal ezelőtt a volt élettársam öngyilkos lett, felakasztotta magát abban a lakásban ahol együtt éltünk. Közel hároméve alkottunk egy párt, melyből 8 hónapot éltünk együtt. Sajnos a kapcsolatunk sosem volt "felhőtlen", a párom részéről gyakori volt a bántalmazás, megalázás, ami legtöbb esetben a féltékenység vagy a félreértés váltott ki, ami a korkülönbség miatt is adódhatott. Mindezektől eltekintve, megpróbáltam minden erőmet, energiámat abba fektetni, hogy létrejöjjön egy stabil kapcsolat. A testi/lelki bántalmazásait nem mutattam a külvilágnak, reménykedve abban, hogy valóban szeret és megbánta amit tett. Volt idő, mikor megingott a kapcsolatunk, amikor még nem éltünk együtt, ilyenkor mindent megígért, hogy többet nem bánt, feleségül vesz és hogy közös kis boldog családunk lesz, szeretne egy közös babát(neki vannak gyermekei). Sajnos egy betegség miatt nem jött össze a baba és már kezdtünk beletörődni, hogy lehet, hogy nem is lesz...azonban tavaly novemberben mégiscsak összejött, aminek én nagyon örültem, viszont az apuka nem.. Akkor arra hivatkozva, hogy anyagi nehézségeink vannak(mert ő nem dolgozott akkor) nem szeretné a babát. Én ezt nagyon sérelmeztem, mivel az ő munkája vállalkozóként folyamatosan változott illetve nekem folyamatos, jól fizető munkahelyem van könyvelőként, így nem gondoltam, hogy csak az anyagi helyzet miatt nem szeretné megtartani a babát. Hosszas veszekedések, és bántalmazások következtében veszélyeztetett terhességem lett. Mivel ő nem akarta és nem vállalta a babát így el kellett vetetnem, mert akkor már nagyon féltem tőle. Viszont az abortusz után sem maradt annyiban ezen fenyegető, megalázó viselkedése, míg annyira ki voltam lelkileg/testileg/idegileg, hogy visszaköltöztem édesanyámhoz.. Ezt ő nagyon sérelmezte, az édesanyám és a testvérem lakására folyamatosan jött, egyik alkalommal késsel is, hogy megöli a családomat.. Nagyon féltünk tőle, segítséget nem kaptam sem a rendőrség sem nővédelmi szolgálattól.. nem láttam kiutat, így a családom érdekében visszamentem hozzá, viszont az ígéretei ellenére sem változott a helyzet, csak egyre fokozódott. Próbált a családomtól teljesen elszigetelni. Egyik pénteki délutánon amikor a manikűröshöz mentem nagyon ingerült volt, édesanyám megvárt amíg végeztem, de ő jött utánam. Amikor felszerettem volna menni édesanyámhoz, néhány percre akkor az utcán az autójába akart ráncigálni, így visszaszaladtunk a manikűröshöz és rendőrt hívtunk, teljesen kifordult magából, nagyon féltünk tőle. Korábbi büntetéséből adódóan (nem az én bejelentésem miatt!) elvitték a rendőrök, hogy a pénzbüntetést fizesse ki. Így eltudtunk menni a testvéremhez és ott töltöttük édesanyámmal a hétvégét. A hétvége alkalmával a testvéremhez jött illetve telefonon hívta őt, hogy megöli magát stb stb. De mivel a három év alatt mindig ezzel fenyegetett így senki nem vette komolyan. Hétfőn azonban megtörtént a nem várt, felakasztotta magát..... Rettenetes lelkiismeretfurdalást éreztem, értetlenül álltam, hogy ilyen nincs, ez nem történhetett meg, hogy ő meghalt...

Mint kiderült azonban halála előtt gyógyszereket szedett, kábítószerezett. Illetve a lánya anyjánál is járt, és tőle nyugtatót kért, mindemelett az autót totálkárra törte.

Szerintetek az egész ami történt jogosan hibáztatom magam?! Ha segítettem volna és nem félek tőle még élne?