Mit csináljak, hogy elmúljon ez az üresség érzet?

Volt egy majdnem 4 éves párkapcsolatom. Első szerelem volt, igazából minden első ami vele történt. Az első három év mondhatni tökéletes volt. Nem arról van szó, hogy nem veszekedtünk hanem hogy, mindent megbeszéltünk, minőségi időt töltöttünk egymással és a családjainkkal. Azonban az utolsó 1 évre valami gombnyomásra változott. Azzal indult, hogy 3 havonta írta, hogy furán érzi magát, nem akar velem lenni és ilyenkor eltűnt általában egy 2 hétre. Aztán egy nagy beszélgetés ahol én örültem, hogy visszajött ő meg ilyeneket (is) mondott, hogy ,,lehet csak kell neki egy pszichologus, hogy ne akarjon minden not megdu*ni. Aztán visszakönyörögte magát mindig és ezután 3 hónapig sokkal jobban bánt velem mint előzőleg bármikor. Viszont nyáron, eltűnt és úgy kellett utána mennem, hogy kiderüljön szakítani akar. Maga a szakítás is sok fejbeni bántással zajlott ami valószínűleg hozzájárul a jelenlegi állapotomhoz, de nem az volt a legrosszabb. Utána 2 hónappal egy fesztiválon kb sírva kérte, hogy bocsássak meg neki mert nem tudná más őt így szeretni mint én. Nekem voltak fenntartásaim, de úgy viselkedett velem végig mint az elején. Az egyetlen, amibe nem akartam egyből belemenni az a szex mert féltem, hogy csak arra fog kimenni a játék. A fesztiválon végig aranyos volt, hozott nekem munkába ebédet, elcserélte a műszakjait, hogy együtt lehessünk többet, reggel amikor felkeltem és adtam egy puszit az arcára mindig mosolygott. Aztán egy héttel később kb mielőtt mentem Spanyolországba egy hétre, lefeküdtünk. De féltem, hogy amíg kinn vagyok kidob, de megígérte, hogy soha többet nem fog elengedni. Na hát nem is dobott ki, amíg kinn voltam, ajándékot választottunk neki, beszélgettünk hogy eljövünk együtt ide, aztán megvárta, hogy kiérjek a visszafele úton a repülőtérre és akkor hagyott egy üzenetet hogy bárhogy próbálkozunk ez úgyis rosszul sül el, nem akar velem lenni. Ezután semmire nem válaszolt amit írtam. Mikor élőben találkoztunk (egy baráti társaság) levegőnek néztem és ez rettenetesen zavarta, onnantól kezdve 2 hetente írt és vesztünk össze. Augusztus óta kb 5ször írt magától, mindig valami kedvessel indult amire én nem válaszoltam aztán volt, hogy bejátszotta a ,,nagyon rosszul vagyok kérlek segíts" kártyát amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Volt, hogy beismerte hogy rosszul bánt velem csak fél az elköteleződéstől és megbánta a szakítást változni akar. 2 nappal később, meg állította, hogy ő sosem mondott ilyet. Amikor megjérdeztem mire volt jó a fesztiválon történt dolog, azt írta hogy jó numera voltam. Ez engen összetört lelkileg. De ez az egész huza vona engem teljesen tönkretett.

Tudom, nem kellett volna ennyiszer megbocsátanom de mivel egy ideig sokkal jobbanbánt velem az eltűnései után kialakult egy ilyen ,,várakozás" hogy most rossz, de utána megint szeretni fog és kedves lesz velem.

Próbáltam pszichológushoz menni, de nem segített, úgy érzem teljesen egyedül vagyok nincs erőm felkelni, takarítani. Az egyetlen amire rá tudom venni magam most már az az olvasás. Ez az egész rosszabbodott, amióta leblokkolt a közösségi médián mindenhol, azért mert új barátnője van. A közös barátainknak pedig ecseteli, hogy mennyire gyönyörű, szőke, okos, vicces szereti az autókat és, hogy ő a tökéletes barátnő. Azóta se enni, se aludni nem tudok. Csak kettejüket látom meg azt, hogy mennyire szereti. Nem tudom, hogy én szerelmes vagyok e belé még vagy ez az üresség amit érzek az az elmúlt 7 hónap eseményeinek köszönhető, de nem vagyok jól. Hiányzik az első 3 év és az a kötelék ami köztünk volt, de közben meg magamtól is félek, mert úgy érzem ez az egyszer szeretlek egyszer nem vált az alapméretezett megnyugtató dologgá nekem. Félek, hogyha valaki szeretni akarna és kedves lenne velem, hiányozna ez a toxikus függés. De közben annyira irigy vagyok, hogy más lánnyal van. Valaki hasonló szituációban lett már jobban?