Létezhet olyan eset, amikor egy pár amiatt szakít egymással, mert a férfi nem domináns típus, hanem egyenrangúan kezeli a barátnőjét, feleségét?

Két és fél év után szétmentünk a barátnőmmel, én úgy láttam, hogy teljesen torz a párkapcsolatokról való fogalma.

Éveken keresztül csalta az előző pasija és durván bánt vele, aki mellett végig kitartott, amíg végül a pasi le nem lépett egy másik nővel. A párkapcsolati "szocializációja" egyáltalán nem volt normálisnak mondható, hogy évekig tűrte a fizikai és verbális bántalmazást, megcsalást. Hiába próbáltam őt megérteni és mindenben támogatni, kevés voltam.

Az elmúlt 2 és fél év alatt mindenben támogattam, mellette voltam, társként kezeltem, mintha a másik felem lenne, s nem rabszolgaként, cselédként bántam vele, az ősz folyamán azonban mégis megcsalt, annak ellenére, hogy szerelmes voltam belé.

Tegnap szakítottunk, állítása szerint nem tudja elfogadni, hogy érzelmeket tápláltam iránta, vele terveztem a jövőt, egyenrangú partnerként kezeltem őt, és sose próbáltam dominálni kettőnk kapcsolatában.

Mindig közös döntésekre alapoztam, amíg együtt voltunk, mindig megkérdeztem, hogy bármilyen témával kapcsolatosan ő mit gondol. Sose erőltettem rá semmit, az akaratomat, hanem figyelembe vettem az ő véleményét, szándékait és igyekeztem alkalmazkodni hozzá. Kevés voltam neki.

Sanyargatom magam napok óta, hogy most a nőknek tényleg a dominancia számít, vagy az, hogy azonos szinten legyenek a párjukkal? Én az utóbbira szavazok, társat akartam mindig magam mellé, nem egy inast.