Más is szomorú karácsonykor?

Én nem rég a munkámat és a családomat vesztettem el...

Próbálok előre nézni, de persze azért a múlt sérelmeinek még érzem a nyomait.

Érdekes módon pont ebben a pár napban kezdtem el megbèkèlni.

Nyilván ez egy hosszú folyamat és bizonyos tüskék megmaradtak,de legalább most nem haragszom rá,hiszen szép volt a kapcsolatunk.Azt meg, hogy nem akarja jelenleg ezt az egészet,el kell fogadnom.Majd lesz valahogy.

Nekem csak a rosszak ugranak be.

Amikor rágalmaz vagy a szülei előtt járat le, amikor a hátam mögött hazudik rolam, amikor csalnak átvernek, vagy amikor felépitunk vmit egy közös jövőt aztán a házunkba beletesz egy másik nőt meg az ágyamba, igazábol en majdnem önsajnálatba estem hogy mennyi megannyi sz.rt kaptam én már a kapcsolatokból, amikbe én szivem lelkem tettem bele.

Ha sorba állítom a sok szemétkedést, vagy bántalmazásokat, néha ugy érzem már embertelen szint az, amiket nekem túl kellett már élnem.

Most meg a magány üldöz engem is. Tapad.

Akiket elém sodor az élet pl volt osztálytárs az meg le van csúszva, vagy társkeren a sok házas foglalt igénytelen disznó, vagy a fogyatékos szomszéd, cukorbeteg vagy nagyon kövér kollegák, kapuzárásosak, stb, semmi értelmes nem is jön szembe soha akárhova nézek.

Nilvan nem jutna eszedbe ha lenne másvkin agyalni.

En le sz.rnám egyik exem se ha épp lenne akivel jo.