Szakítsak? És ilyen esetben mikor kellene megejteni ezt a beszélgetést?

A párom nagyon negatív, folyton az áldozatot játsza, és agresszív. Utána ártatlannak tünteti fel magát és bűntudatot kelt bennem, hogy mindezt én váltottam ki belőle (ismét az áldozatszerep). Úgy érzem hogy leszív, nem tudok soha kikapcsolódni mellette. Alig várom hogy külön éljünk. Ő természetesen tökéletes, mindent szuperül csinál, de amúgy meg lusta mint az állat. Mindenkit utál, nincsenek barátai (már ez is egy jó nagy red flag kellett volna hogy legyen). De az én szociális életemet is hátráltatja, mert folyton rámakaszkodik, hogy ne mehessek sehova.

Hiszem hogy minden ember azért van az életünkben, hogy tanuljunk tőle valamit, úgyhogy ehhez is próbálok pozitívan hozzáállni. De úgy érzem tonkremegyek mellette, depressziós kezdek lenni.

Mostanában folyton a hármas szex témát nyomja. Rosszul vagyok ettől. Amúgy engem is izgatna a dolog, de már minden erről szól.

A probléma az hogy együtt élünk már (albérletben). Nem tudom mikor hogyan szakítsak vele. Nem tudja egyedül fenntartani az albérletet, és ha elmennék, akkor is csak én lennék a hibás aki átvágja őt... Igazából félek a reakciójától. Tudom, hogy nagyon csúnya lesz.