Hogyan szakítanátok, ha a másik fél nem számít rá? Csináltál már ilyet?

Elmondtam a száraz tényeket. Nekem ez nem megy, nézek másik albérletet, gyűjtök rá, én ezt nem tudom folytatni.

Es kesz.

Meglepődtem, mert a másik igenis számított rá. Megegyeztünk, hogy jobb lesz külön. Ő elment egy napra, amíg én összecsomagoltam, és Apu átjött értem kocsival.

Az első hét volt nehéz, de nem elviselhetetlen. Aztán tudtam, hogy jó döntés volt, előbb kellett volna már külön menni. Nem illettünk össze. De tanulságos volt.

Szerintem kegyetlen dolog úgy szakítani, hogy a másik nem számít rá.

"Nem jó érzés megbántani valakit, tudod, hogy fájni fog neki"

Nekem már ezzel a kifejezéssel bajom van. A megbántás számomra azt jelenti, hogy mondtak nekem valami sértőt, ami nem esett jól. Ha szakítasz valakivel, aki nem számít rá, azt nem megbántod, hanem összetöröd.

Ilyen amúgy azoknál fordulhat elő, akik nem kommunikálják nyíltan az érzelmeiket, igényeiket a kapcsolatban, viszont elvárják, hogy a másik találja ki, és ne hibázzon. Csak éppen ez lehetetlen.

Ha folyamatosan nyílt és őszinte kommunikáció van, ott nem állhat elő olyan helyzet, hogy az egyik fél nem számít rá, mert vagy megoldják együtt a problémákat, vagy mindketten érzik, hogy ez nem folytatható.

#6 Lehet őszinte a kommunikáció, ha az ember a saját érzéseiben is bizonytalan? Nem minden mindig egyértelmű önmagunk előtt sem.

Kérdező, mi lett végül?