Hogyan lehet feldolgozni azt, hogy össze akartunk házasodni, de végül szakítottunk?

Én is ugyan ebben a helyzetben vagyok. Másfél hónapja szakítottunk a barátnőmmel, akivel azt hittem, együtt fogom leélni az életem, és ő lesz a feleségem. Minden nap mellettem volt, aztán teljesen megszakított velem minden kapcsolatot, letiltott és eltűnt az életemből. Ezt egyszerűen képtelenség elfogadni és feldolgozni, borzalmas érzés. Egy ideig altatóval tudtam aludni, de már az sem segít. Nem találom önmagam. Amit talán tanácsként adhatnék neked, az az, hogy próbálj minél több időt barátok és családtagok körében tölteni. Úgy veszem észre, hogy ez az egyetlen dolog, ami kicsit eltereli a figyelmemet róla és enyhíti a fájdalmamat, amikor társaságban vagyok. Ne hagyd, hogy ez az időszak teljesen magányosan teljen el, mert a szeretteid támogatása és jelenléte segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot. Kitartás és mielőbbi enyhülést kívánok a fájdalmadra.

Az idő, ha az sem, akkor majd egy új kapcsolat fogja tudni feledtetni őt.

Elmúlik.

Ez mindig csak közvetlen utána fájdalmas, hidd el lesz még olyan idő is hogy hálálkodni fogsz hogy vele végülis így alakult, mert jöhetnek/jönnek 1000x jobb dolgok is:)

Dikkmooooo annyi másik nő van, nem szabad komolyan venni egyiket sem.

Legalabb megtudtad hogy kamuzott ő nem akart összeházasodni.

Csak a lényeget nem írtad, le. Az okot, hogy miért is hátrált ki?

9 es, nem lényeg, mivel nem erről szòl a kérdés.