Sok férfi miért hagyja ott a családját??

Nem mindig a CSALÁDtól léptek le. Sok esetben a feleségüktől akartak elválni, mert már annyira megromlott a házasságuk. A gyerekeiket ettől függetlenül szeretik, és tartják velük a kapcsolatot.

Abban pedig semmi különös nincs, hogy két ember, akik leéltek 5-10-15 évet együtt, egyszer csak nem bírják tovább és különválnak. Az esetek többségében nem is a férj kezdeményezi a válást, hanem a feleség. Szóval a reális kérdés inkább így hangozna: "Sok nő miért dobja ki a családjából a férjét?"

Persze, a nők válnak hárpiákká :D

Egyszer nekem is ezt mondta a férjem, aki belekényelmesedett abba, hogy itthon voltam két pici gyerekkel és az elején mindent megcsináltam én, míg bírtam.

Aztán besokalltam a sok dologtól, jól összevesztünk. Na akkor jól helyre tettem, hogy figyelj csak, én éjjel 5-ször keltem a gyerekekhez, 6 óta fent vannak, én azóta szórakoztatom öket, etetem, öltöztetem, közben odatettem az ebédrevalót, meglocsoltam a kis veteményest velük, te meg alszol, mert neked hétvége van, felkelsz, elmész a telefonnal sz*rni, utána lefekszel a kanapéra és reggel 9-kor még nem lehetett hozzád szólni, mert pihensz.

És akkor ehhez képzeld hozzá, hogy én a gyerekek mellett heti pár órában dolgoztam is, a kertet rendeztem, baromi sok mindent megcsináltam, és még csesztetve is voltam, mert 9-kor bealudtam altatás közben és nem bírtam fennmaradni szexelni, mikor amúgy is éjfélkor már kelni kellett a gyerekhez.

Pedig nekem gyerekek előtt olyan férjem volt, hogy mindenben kivette a részét. Na, és kb. mindenhol ezt látom, hogy a nők dolgoznak, a gyerekeket nevelik, a háztartást vezetik, a férfiak megcsinálják a dolgok 20%-át, és akkor csodálkoznak, hogy a feleségük idegbeteg, miköznen minden rájuk marad.

1, Nincs felelősségérzetük;

2, Megííjednek a felelősségtől;

3, Unalmassá-megszokottá válik egy-egy kapcsolat rövid időn belül;

4, Nem tud/akar a gyerekkel mit kezdeni, ha születik is gyerek;

5, A gyerek miatt mellőzöttneek érzi magát, így eltávolodik;

Én nem mondanám, hogy így-úgy-amúgy viselkednék, ha lenne kapcsolatom, mert minden helyzet más...

A saját apámból kiindulva: marha kényelmes elmenni dolgozni, és minden mást a nőre hagyni. Gyereknevelés, háztartás vezetése, hivatalos ügyek intézése. Suli-ovi, bevásárlás stb. Undorító!

Az anyáma a belét kidolgozta és egy köszönömöt nem kapott soha. Nem volt szabadideje. Nem tudott pihenni. Sőt, gyerekek mellett még dolgozni is elment, és mellette a nagyszerű apám semmit sem csinált! Nekem kellett anyámmal fát vágni. Behordani, begyújtani. A ház felújításában is én segítettem. Lányként. Tizenévesként. Úgyhogy ennyit a férfi nemről. A legtöbb gusztustalan, alávaló, hasznavehetetlen here.

#6 igen sajnos a legtöbb férfi azt gondolja, ha dolgozik akkor már semmit nem kell otthon csinálnia.

Beleértve a családjával töltött időt is. Az is teher mert nagyon fáradt.

Én is így hárpiásodtam el. A második gyerekünk igazi két emberes baba volt. Nem aludt, hiszti hiszti hátán. Mindent megcsináltam itthon, kint-bent.

20 hónapos volt mikor visszamentem dolgozni. Továbbra is mindent egyedül csináltam, mellette dolgoztam, keltem éjjel közben többször a gyerekhez még mindig. Férjem mindenre azt mondja, ő fáradt, hagyjam békén, egész héten dolgozik, füvet nem vágja le, semmit. És akkor csodálkozik, hogy"nem vagyok valami kedves". Hát bocsi, én is fáradt vagyok.