Volt már olyan veletek, hogy egy szakítás teljesen megváltoztatta azt, ahogyan látjátok a világot?

A szakítás normális esetben egy olyan esemény, amin az ember nehezen megy át, de pár hét/hónap alatt feldolgozza, lényegében elfelejti.

Nálam ez nem így van. Igazából nem önmagában a feldolgozással van a baj. Elfogadtam, hogy az exem eltűnt, és készen állok arra is, hogy mással legyek együtt.

Ennek ellenére totálisan megváltoztatta a világnézetemet az eset. A kérdést azért írom ki, mert most lesz 1 éve, hogy véget ért az a kapcsolat, és kissé borongós hangulatba vagyok. Mégis, valahol örülök, mert egy új világ született meg bennem.

Hogy miben látom másképp a világot?

Az nagy téma lenne.

Az egyik ilyen változás nálam az, hogy korábban rettegtem attól, hogy elhagynak. Most viszont rájöttem: valójában semmi baj nincs azzal, ha valaki eltűnik az életemből. Lényegében olyan, mintha meghalt volna.

Szóval egyszerűbben tüntetek el másokat az életemből, mert rájöttem, hogy ez a dolgok rendje. A kapcsolatok meghalnak. Vagy azért, mert én szakítok, vagy mert a másik szakít, vagy mert valamelyik fél biológiai értelemben is meghal.

Nincs örökkévalóság.

Ez az egész pedig elvezetett egy bizonyos nihilista és önző felfogáshoz: lényegében nincs a párkapcsolatoknak olyan értelme, mint korábban gondoltam.

Nincs az embereknek sem olyan értéke, mint korábban gondoltam.

Nem akarok már megmenteni semmilyen kapcsolatot sem.

Ellenben fejlődni akarok.

A végtelenségig.