Nem megy a tovább lépés. Hogyan éljem ezt túl?

A 4 éves párkapcsolatomnak egyik pillanatról a másikra vége lett. A volt barátom biztosan mentális problémákkal küzdött, mert tavaly ilyenkor is szakított 2 hónapig illetve 2x még felvetette a szakítást ezen kívül. Ami furcsa, hogy ezt most egy annyira jó időszak előzte meg, hogy nem számítottam rá. Mindent megbeszéltünk,ő hozta fel a gyerek témát, mondta mindig, hogy milyen boldog velem és aznap is amikor elkezdett fura lenni, lefeküdtünk és utána elkezdett nem beszélni hozzám meg nem válaszolni. Ez így ment 2 hétig, amikor elé mentem, hogy beszéljünk, ő nem akart, mert hogy ő már messengeren szakított de végül szerintem undorító módon szakított élőben is. Szerinte nem, szerintem nem normális az, hogy közlöd hogy azért fogsz más lányokkal lefeküdni azonnal,hogy tudja hogy az engem megbánt és őt majd az élteti. Ezután rámírt, egy 5 nappal, hogy ő csak beszélgetni szeretne velem az is tök jó volt. Utána egy héttel kérte, hogy menjünk el kávézni, erre jeleztem neki, hogy még nem állok készen. Utána egyszer írtam neki valamit amiből az lett, hogy hajnali 4-ig beszélgettünk, majdnem átjött hozzám, mondta hogy szeret meg hiányzom neki. Viszont ezután teljesen eltűnt megint. Ezt utána igy kissé számon kértem tőle hogy miert tunt el, nagyon passzív agresszívan válaszolt és ez az a pont ahol én rontottam el. Mert két-három nappal később kicsit részeges állapotba ráírtam és elkezdtem, hogy teljesen összetört engem, nem értem miért kellett hitegetni és testileg meg lelkileg kihasználni, nem értem mi történt és hogy én voltam a hülye, hogy elhittem amiket mondott stb. stb. de nem túl kedvesen. Erre visszakaptam, hogy nem használt ki testileg mert nem csalt meg (?, szerintem az azért súrolja a határokat, hogy mind a 4 majdnem szakítás előtt azért még lefeküdt velem) és hogy szerinte az egy normális szakítás volt akármit csinált volna én szarul lennék. Erre szintén 50-szer leírtam, hogy nem értem mi történt 1 óra alatt aközött, hogy gyereket tervezett és hogy utána nem szólt hozzám, de azt is leírtam, hogy mennyire szeretem és mennyire csak segíteni akartam neki. Mondta, hogy nem tudja mi a célom ezzel a beszélgetéssel. Azóta bevallottam magamnak, hogy próbáltam neki is fájdalmat okozni, mint ahogy ő nekem. Utána megkaptam, hogy nem érti miért pánikolok és hogy igen, hajnali 4-ig beszélgetett velem mert bizonytalan volt, de így hogy ez a beszélgetés megtörtént, köszönhetően nekem már 100%-ig biztos abba, hogy nem akar velem lenni mert megutált. És ez volt az a pont, ahol tudom, hogy nem jogosan hibáztat mert én tényleg csak leírtam neki az érzéseimet és az üzenetek fele az volt, hogy hagyja, hogy segítsek neki mert szeretem. De azzal, hogy kimondta, hogy ez a beszélgetés rontotta el az esélyt, hogy újra visszajöjjön hozzám,olyan önhibáztatásba kezdtem. Pedig valahol tényleg csak kiálltam magamért, meg a hitegetésért és lehet csak rámkente de így, hogy tudom hogy már ezért nem bizonytalan ebbe belehalok. 3 napja csak sírok, úgy érzem mintha még együtt lennék vele, de nem tudom mit csinálhatnék. A családjával és a barátaival nagyon jóba voltam de velük se beszélhetek semmit ezért olyan mintha az életem egy részét vesztettem volna el. Bármit megtennék, hogy visszaszerezzem, akkor is ha tudom, hogy csak azért utált meg, mert szembesítettem azzal, hogy nem oké amit csinált. De belehalok annyira hiányzik. Hagyjak neki időt és reménykedjek, hogy nem rontottam el véglegesen? Azután a hajnali 4-ig beszélgetés utan, nem kellett volna rairnom