Édesanyám meghalt, a párom elhagyott. Hogyan tovább?

Újra neki kell indulni az életnek, múltbeli dolgokból pedig tanulj, hogy ne forduljon újra elő.

Helyedben arra is fókuszálnék, hogy legyenek barátaim, mert rengeteget segít ha van egy személy az életben, akinek bármikor kiöntheted a szíved, mindig támogat és van kivel programokra járni. Kitartás, idővel jobb lesz!

Fogadd őszinte részvétemet. Tudom, hogy milyen nehéz egy szülő elvesztése.

Tudom, hogy ez nem feltétlenül fog vigasztalni, de ez a férfi nem volt a párod. A legrosszabb, legnehezebb pillanatokban egy valódi társ soha nem hagyna magadra. Ennél fogsz találni sokkal jobbat is, nem kár érte.

Nem szégyellem, megkönnyeztem amit írtál.

Kérlek, a fájdalmadat ne fokozd azzal, hogy folyamatosan magadat okolod mindenért. Add meg magadnak azt a törődést, figyelmet és szeretetet amit most kiemelten érdemelsz. Ez egy olyan rettentően nehéz időszak, amiben SENKI nem mondhatja meg neked, hogy mennyi időnek “kell” eltelnie ahhoz, hogy egy kicsivel jobban legyél - mert nem létezik ilyen kitétel a gyógyulásban. Ahogy olyan sem, hogy ki hogyan tud visszatérni valamelyest a normál működéséhez. Volt párodról csak annyit (egy szóval nem érdemel többet), hogy ha számíthattál volna rá, akkor most is és az elkövetkező hosszú időszakban is melletted lenne, segítene amiben csak tud, lenne feléd empátiája. Ilyen egy IGAZI férfi. Tehát csak ismételni tudom magam: fordítsd minden energiádat befelé és a gyógyulásodra. Beszélj a gyerekkori éneddel: ha ott állna most előtted, mit mondanál neki, hogyan nyugtatnád meg, hogyan ölelnéd, mit várnál tőle? Ugye, hogy finom lennél és egyúttal erős, aki védelmezi és SZERETI. Aki nem sietteti a gyógyulását, aki türelemmel és gondoskodással fordul felé. Ugye, hogy ez a kislány lenne a prioritás, és az, hogy ő jól legyen. Amint ezt eljátszottad magadban, könnyebb lesz ekképpen látnod és kezelned a felnőtt énedet is - mert valójában nincs különbség a két lélek között.

Kitartás! És szívből nagyon sajnálom ami történt. Kívánom, hogy hamarosan békére találj.

Őszinte részvétem!

DE! idővel rá fogsz jönni, hogy egy áldás volt ez, hogy itthagyott, mert tényleg nem kell egy olyan ember az életedbe, aki ilyen helyzetben nem áll ki melletted.