Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Több hónap után miért szakítottatok a párotokkal?
Én látom páromon hogy egy gyerek, és éreznem kéne hogy bennem megtalálta a számításait, de látom máshol mi van egy jól működő kapcsolatban amihez képest a miénkben meg egy őszinte, mély sem volt egymást illetően, más temákban igen, de az hogy mi ketten hogyan-hova, meg mi kéne nekünk, arról semmit, ez nem igazán állapot.
Engem nagyon zavar, hogy sok mindenben különbözünk, ő nem az a nagydumás típus, de meg se kérdezi sosem mi lenne jó nekem, mit szeretnék igazán, azt mondta mondjam én mire vágyom, mert nem gondolatolvasó. De én meg rájöttem, hogy rosszul működöm, mert nem szeretem ha nekem kell mondani mindent, mert nemcsak az én dolgom ezt az energiát beletenni, és fullon szorongok azon, hogy én nem egy elvàrás meg kérés rendszer vagyok hanem egy érző lény, akinek kell a törődés, hogy nem kitalálnia kell a gondolataimat, hanem basszus őszintén érdeklődni felőlük, mert enelkül én képtelen vagyok megnyílni.
Én se vagyok gondolatolvaso, de ha ő nem kerdez, nem beszél semmi fontosról, nekem sincs semmi kedvem, teljesen elszállt a motivációm, nem jön egy darab kérdés se tőlem se, mert tőle se kapom meg. Nem direkt csinálom, egyszerűen most rájöttem arra, hogy ha ő ennyit tesz bele ebbe a kommunikációba akkor én sem bírok többet, mert utálom a kiegyenlítetlen erőviszonyokat, és utálom mások komfortzónájàt feszegetni, ami az ő esetében az őszinteséghez vezetne.
Pàrszor próbáltam, hát semmit nem tudtam meg, hogyan is gondolkodik rólunk. Csak erre nem lehet építeni semmit, borzalmas, ha nincs vélemenye, akkor egyértelműen nem is érdekli a kapcsolat úgy vélem.
Hát ha úgy véled... akkor mi a kérdés?
Én azért szakítottam, mert nem voltam szerelmes beléjük és kapcsolatfüggő az nem vagyok.
Azért kérdezem, mert tudni akarom milyen red flageket érdemes keresni elsősorban magamban, hogy legközelebb ne várjak ennyit arra hogy hatha jobb lesz a dolog, mint az első megérzésem. De hát most is az első megérzésem nyert.
Felnőttként ez az első kapcsolatom, páromnak tinikorában se volt semmi. Én abszolút úgy voltam vele, hogy nincs az az Isten, hogy ő az első barátnőjével komolyan tervezzen, nem is bíztam benne sajnos.
A barátai szerint fiatalabb korában még rémesebb volt. a baráti társaságban a haver lányok kertelés nélkül megmondták neki, hogy érzelmileg elérhetetlen, empátiátlan és bunkó. Az egyik lány meg is mondta, hogy ahhoz képest velem tök normális, régen messziről is kibírhatatlan volt. A barátja megmondta neki, hogy gáz hogy nem bókol úgy igazán, meg nem is nagyon jelez vissza az ilyen törekvéseimre.
Szerintem ha hazugság is, meg ígérni senkinek sem lehet, de azt kell mondani a nőnek, a férfinak amit hallani akarnak. Ezek ilyen dolgok, mint hogy "el tudom veled képzelni a jövőm, szép vagy, okos vagy, gyönyörű vagy, büszke vagyok rád, örülök, hogy velem vagy, örülök, hogy a barátnőm vagy, szerelmes vagyok beléd, remélem lesz még sok ilyen élményünk, ez tök jó" Na ezek közül csak a külsőmet dicsérte, meg hogy szép a szemem, meg talán egyszer azt mondta hogy ügyes vagyok. XD Meg párszor hogy örülök, hogy főztél. Össze tudom számolni, mert annyira nem megy ez neki, hogy én lepődök meg ha bármi ilyet mond. Ha én megdicsértem meg bókoltam kb. nevetett hogy ez mi.
És az egy dolog, hogy velem hogy bánik, egy potenciális kisgyereknek nagyon nem olyan apa kell, aki semmilyen érzelmi megerősítést nem ad, csak az anyja neki, mert belőlem ez automatikusan jön.
És ami még furább hogy full red flag pasik is ha másban nem, a bókolásban, a kvázi már kínosan nyomulok szavakkal szinten űzte ezt a kommunikációt, én még ilyet nem láttam, hogy ez így ennyire nem megy,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!