Ha nagyon szerelmes voltál hogyan fogadtad el hogy szakított veled a párod? Hogyan léptél túl?

Qurva nehezen. Közel 50 kapcsolatomat mindig én kezdeményeztem, és mindből én léptem ki, amikor hétvégén jött más. (Zenész voltam.) Ilyen körülmények között természetesen sohasem tanultam meg, hogyan kell egy nőt megtartani, és amikor belépett az életembe a nagy Ő, csak lestem, mint süket disznó a búzában. Fél év alatt kiszeretett belőlem, és csak álltam tehetetlenül. Kemény lecke volt, sokáig nem tudtam nőre nézni.

Én az vagyok, aki ismerte a (számomra) nagy Ő-t. Hónapokig jártunk együtt, bár sűrűn nem találkoztunk, mert másik városban lakott. Aztán engem a Sors még távolabbra sodort, de utánam jött, és az anyakönyvvezetőnél is feliratkoztunk, hogy egybe kelnénk. Aztán hazautazott, útközben rosszul lett, beteg volt, és nem lehettem mellette. Ezért kérte, szakítsunk, mert a távolság elviselhetetlen, levelet se váltsunk. Másfél év a legsötétebb része az életemnek. Hiába dolgoztam keményen, tanultam minden szabadidőmben, nem segített semmi. Másfél év múlva felkerestem, de már elhidegült tőlem. Hasonlóan lelombozódva utaztam hazafelé, útközben betértem egy rég nem látott barátomhoz. Ő nagyon megörült, átölelt, és a búskomorságom eltűnt.

Én mindenen és mindenkin nagyon hamar túlteszem magam:aki menni akar,az menjen,nem is gondolok rá többé,mert mindig megtalálom az élet szépségeit-alapvetően optimista vagyok!:)