Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítanunk kell úgy érzem, intelligens férfi, őszintén meg lehet vele beszélni az okot?
Bármennyire is szánalmasan hangzik, de szeretném, ha ő is "épülne" ebből az esetből, vagy megértené picit egy felnőtt nő gondolkodását, érzésvilágát, vagy hogy egyáltalán mi kell egy kapcsolatba.
Nem lesz könnyű, mert a barátja is azt mondta, hogy ő jól érzi magát a kapcsolatban. Persze, jól érzi magát, ez világos, mert az ő igényei azért teljesülnek, de szó se volt soha arról, vajon az én érdékeim érvényesülnek-e? Hasonlót akarunk-e? Semmi.
Szóval, làtom rajta, az életvitelén, hogy nem áll készen egy komoly kapcsolatra. Ragaszkodik mindenhez, ami ő volt, olyan érzésem van, hogy ő éli az ő életét, én az enyémet, heti kétszer összetalálkozunk, de ennyi. Ez nem fejlődött 3/4 év alatt semmennyit. Nem érzem, hogy ennél többre kellenék, vagy hogy igazán hiányoznék, vagy hogy értékes lenne a személyiségem, vagy úgy egyáltalán érdekes annyira, hogy a lényem fontosabb lenne a testemnél. Családjainkkal nem találkoztunk. Pár órás taliknál nem volt több. Olyan szinten sem beszéltünk a jövőről sosem hogy mi lesz velünk két múlva. Hogy töltenénk el valahol egy hosszú hétvégét. Vagy egy olcsóbb nyaralást (annyira nincs pénzünk sajnos).
Ő igyekezett bevonni a saját világába (nem élem a hobbijait, de nyitott akartam lenni), ő viszont minden egyes programötletemkor látványosan, vagy kimondva is unatkozott... azért meg kell értenie, hogy ha nem nyitott a másik életére, világára akkor az úgy semmivel se több; mintha magányos lennék. Csinálok mindent, nélküle. Én sem vagyok jelen az ő életében.
Persze most hibáztatom magam, mert le se voltak fektetve a keretek, hogy miért is vagyunk együtt, mit akarunk, stb. Csak ilyen kerettelen bizonytalanságban hadd ne kelljen létezni, ha nem muszáj.
Látok ismerősöket, megtalálták életük szerelmét. Annyi mindent csinalnak, annyi minden történik velük, pikk-pakk összecuccoltak es kimondták hogy érzik, ő az igazi. Hát itt semmi ilyennek a szikrája se.
Vagy velem van a baj, hogy azt akarom érezni, a másiknak nagyon fontos vagyok, hogy nagyon szeret, nem kérdés mennyiszer, mi módon fejezi azt ki, meg lehet vele beszélni. Megkérdeztem miért szeret: "a férfiak ezen úgy konkrètan nem szeretnek elgondolkodni". De azért kèrdeztem meg, mert igazán sosem dicséri a személyiségem, (tudom, van akinek ez nem is a szeretetnyelve), úgy pozitív megerősítést nem kapok. Ilyesmikre gondolok, "de jó volt ez, csináljuk máskor is".
Csak ez belőlem is kihozza a rosszat, én se tudom megdicsérni, nem tudok a lelki dolgaira rákérdezni, mert úgyis csak lerázza ezeket. De sokat beszél a gyerekkoráról, csak arról nem ami most kéne fontos legyen és ez is olyan fura.
Eszméletlen jó pasi, tényleg mint egy görög szobor. Ezt mondanám neki, hogy "nem tudlak elérni, nem engedsz be, távol vagyok tőled és ìgy nincs meg az a mélység sem, amire alapozni lehet. Plusz neked sem kell beèrni valakivel, akivel azt érzed, nem tudsz dönteni, nem tudod elképzelni a jövőt."
Mert én úgy érzem nekem itt nincs szerepem, csak egy "kellék" vagyok.
válasza:Köszönöm a válaszokat, csak megerősítettek.
7 amúgy szívesen mesélek red flageket:
Fél évig hitegetett a pasi, mire közölte, hogy nem is keres kapcsolatot, addigra meg teljesen belezúgtam. Az első 5 hónapban semmi jelét nem mutatta annak, hogy részéről ez nem, majd gondolom berezelt a komoly kapcsolat felelősségéről és leépített 1 hónap alatt. Őt nagyon nehezen hevertem ki, mert nagyon naiv voltam.
2: úgy jártunk 2 hónapot, hogy amúgy 2 éves kapcsolata volt éppen, tehát nyíltan meg akarta csalni a csajàt, akinek a pénze kellett neki, mert jól keresett meg minden, de érzelmileg nem elégítette ki a kapcsolat. Nem feküdtem le vele, mert erős volt a tartásom, de valószínűleg azért közölte velem ezt a tényt, mert annyira nem akart átcs*szni, meg belevinni szexbe ha nem akarom. Hát, köpni-nyelni se tudtam.b
3: egyik jó haverom belémesett. Távol is volt már fizikailag, meg semmi ambíciója nem volt kb., nem is vonzott így szegényt elutasítottam. 7 éve van baràtnője, mindketten szülőknél laknak, mert nincs soha stabil állásuk közös albizáshoz. Ha nekik jó ez így, legyen de 30-hoz kőzeli emberek nem tudnak összeköltözni, ez már önmagában Red Flag és én 20 évesen láttam, hogy ő egy ilyen srác, és ilyen is maradt.
A sok-sok társkeresős dolgot értelmetlen felsorolnom mert ott mindenki csak szexet akart. De három srác tök rendes volt, mert elfogadták, hogy én viszont nem erre vágyom és becsültek is érte, amiért ki mertem mondani.
A mostanival nem ez volt, annyira instant kémia, az Eros típusú fellángolással, hogy csoda hogy a 3. Randiig tartottuk magunkon a ruhákat... elsöpört kész. Amúgy előtte futólag ismertem màr 2-3 hónapja egy haverom legjobb barátja ő.
De ezt fogom neki mondani, hogy kész, elfogadjuk hogy ez csak kémián alapult, nem érdemes folytatni.
válasza:Eszméletlen, hogy mennyire összezavarja az emberek agyát egy jó test, meg egy szép arc.
Engem magasról leszarnak az ellenkező neműek, pedig még csak ronda sem vagyok.
Soha nem lenne senkim, ha úgy viselkednék, mint ahogy ez srác veled. Irigylem az ilyeneket, nekem sokkal többet kell dolgoznom, és sokkal többet adnom, hogy bármi összejöjjön...
Amúgy csodálom, hogy képes vagy tőle egyáltalán most szabadulni. Örülhetsz, hogy nem egy manipulatív személyiség, különben örökre a rabja maradnál.
Ennek ellenére nem tudlak sajnálni. Gondolom kezdettől fogva látszott, hogy mi van, de pár hónap után biztosan. Csakis a te hibád, hogy többet láttál bele, mint ami a valóságban volt.
13-as: nem, nem akartam többet látni bele, ez az önismereti utam része volt, hogy megpróbáltam lazára venni, mert semmilyen keretet nem fektettünk le (ami virágnyelven azt jelenti, hogy ne gondold már túl), csak aztán rájöttem, hogy annyira nívótlan részemről megint egy ilyenbe benne lenni. Meg abban a tekintetben hülye voltam, hogy beleszerettem. Még akkor is, ha ez nem "igazi" szerelem, attól még irracionális, és fáj is, hogy nem kellek eléggé.
A te saját frusztrációd meg ne vetítsd ki ide, mert semmi köze a kérdéshez, és bár valóban szomorúnak tartom, hogy sokaknak semmi nem jön össze szinte senkivel, de ezen sem segíthet semmi, csak az önmunka.
Nálam most az az önmunka, hogy soha többet kerettelen kapcsolat, mert az részemről igen, egy hiú ábránd volt, hogy majd belémszeret, hogy majd igazán kelleni fogok neki. Nem, sajnos nem kellek, ezért kell szakítani.
válasza:Igen, ez a te kérdésed, elnézést, hogy belepicsogtam. De te is ezt csináltad végig, így gondoltam én is megosztom a saját frusztrációm.
Node ha már a kérdésről van szó, a konkrét kérdésre senki sem válaszolt. 😂
Szóval "meg lehet vele beszélni az okot"?
Nem hiszem, hogy értékelni fogja. Nem olvastam végig minden írásodat, de attól tartok, hogy azt reméled, ha elmondod neki ezeket a dolgokat, akkor majd megváltozik és minden majd szép lesz.
Lárifári!
Te is tudod pontosan, hogy mi lesz a reakciója: teperni fog, mint az állat! El fogja hitetni veled, hogy van jövője a kapcsolatotoknak. Ideig-óráig!
Szóval ha VALÓBAN szakítani akarsz és nem pedig valami tudat alatti módon meghekkelni saját magad és feltüzelni, meghosszabbítani a kapcsolatotokat, akkor javaslom, hogy ne ess bele ebbe a csapdába!
Kívánok erőt a szakításhoz és kotartást az önismereti utad folytatásához.
Ps.: És hogy ő fog-e "épülni" abból, ha mindezt elmondod neki? Nem gondolnám. Mert nem hiszem, hogy a tudatlansága miatt olyan, amilyen. Őt nem érdeklik ezek a dolgok, amik téged igen. Lehet ezt gyerekesnek nevezni, de csak arról van szó, hogy nem vagytok egy lapon, egy életszkaszban. Ennyi.
Ezt pedig benne egy szentbeszéd nem fogja megváltoztatni.
Majd talán idővel "megérik" rá, de az nem miattad és nem most lesz. Lehet az is, hogy soha.
Köszi az építő és hasznos választ!
Nem, valóban erről van szó, hogy egyszerűen nem tart ott még. A barátai 1 kivételével mind azt is szajkózzák, hogy a harmincas éveik végén is ráérnek majd mindenre. Ilyen környezetben nem is lát inspiráló példát, ami alapján akarna esetleg mást. Sajnos, aki korombeli és éretten látta a kapcsolatokat, az már rég házas huszonévesen is, én a saját köreimben évekig nem is láttam szingli férfit, mert a Covid után mint a gombák, megszaporodtak a házasságok is. Párom nem értelmiségi munkakörben dolgozik, én igen. Mondhatni e tekintetben is lejjebb adtam, őt semmi ilyen szellemi téma se érdekli. Erre is rájöttem, hogy ez nem járható út, hogy nem tudom megélni önmagam, mert ezekről a dolgokról ő nem témázna...
És félreértés ne essék, millió jó kapcsolat van, ahol az egyik félnek nincsen diplomája, mégis remekül megvannak. Csak én olyan vagyok, hogy szeretnék a párommal is mozgolódni ezekben a gondolati berkekben, az hogy hogyan telt a napom nem a legkielégítőbb diskurzus egy jól működő kapcsolatban sem.
válasza:Örülök.
Ha pedig ez a kérdés nem része a tudatalattid önmagad szabotálására tett kísérletének (mert olyan sok embernél látni hasonlót), akkor ne feledd: a srác teperni fog! Fűt-fát megígér! Valószínűleg sok mindent megtesz majd, hogy megtartson, főleg ha látja, hogy milyen "gyenge" lábakon áll a szakítóokod.
Szóval légy észnél, ha valóban szakítani akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!