Minden esetben gáz online vagy telefonon szakítani?

Chat-en és SMS-ben mindenképpen gáz. Ha már nem kezdeti kapcsolat, akkor meg kell tisztelni személyesen.

35/F

Szakítottam chaten, amiből az lett, hogy még kéthéten át zaklatott, hívogatott, újra írt, stb., aztán apám is elbeszélgetett vele telefonon, végül kapott egy idézést a rendőrségtől.

De ezt úgy, hogy EGY randink volt, aminek a végén majdnem megerőszakolt.

Nem minden esetben, csak abban, ha a másik fél amúgy normális, nyitott a komoly beszélgetésekre és elfogadja, hogy utána te elmész és többet nem lát.

De sajnos nem mindenki ilyen. Megosztom az én 3 esetemet, amikor nem személyesen szakítottam és meg fogjátok érteni remélhetőleg, hogy miért ezt az utat választottam.

1.: Az első barátom volt, nem igazán volt tapasztalatom, fiatal is voltam és túlságosan érdekelt mások véleménye. Nem volt már jó a kapcsolatunk, többször volt olyan kísérletem, hogy még csak nem is szakítás, hanem csak le akartam nyugodni egy nagy veszekedés után, úgyhogy mondtam neki, hogy menjünk haza, pihenjünk, holnap talizzunk és megbeszéljük. Erre ő, mivel kapcsolatfüggő, nagyon megijedt és teljes erejével visszatartott. Mivel nő vagyok, akkor még inkább lány, ő meg férfi/fiú, nyilván ő volt az erősebb, úgyhogy nem tudtam kiszabadulni. Ha visszamennék az időben, sikítanék, segítségért kiáltanék, üvöltve sírnék, hátha valaki odajön, de féltem ezt tenni, megalázónak éreztem volna. Addig nem is engedett el, amíg meg nem ígértem, hogy életem végéig vele leszek. Nem vagyok egy hazudós fajta, nem akartam, hogy a barátaim, ha mesélem a szakítást rosszakat gondoljanak rólam, mert nem élőben szakítottam, úgyhogy inkább jegeltem a témát. Egyébként ilyenkor nem csak lefogás volt, hanem sírás, érzelmi zsarolás, öngyilkossággal való fenyegetőzés. Az egyetlen sikeres szakítás közeli kísérletem úgy sikerült, hogy valahol épp voltunk a szüleimmel és hazavittük őt kocsival, előttük nem mert volna arcoskodni, lefogni. Még akkor se engedett szakítani, folyamatosan zaklatott Messengeren. Ilyeneket mondott, hogy őt nem érdekli, hogy mit érzek, csak az számít neki, hogy vele maradjak. A végén már elköszöntem tőle és minden további üzenetét ignoráltam, meg sem nyitottam. Másnap reggel arra keltem, hogy hív, hogy gondoljam át, és inkább lemondja a céges (diákmunkázott egyetem mellett) vacsit, ami elvileg kötelező, csak találkozzunk. Úgy tudtam lerázni, hogy megígértem neki, hogy délután felhívom. Felhívtam és még akkor is azt mondtam, hogy ha akar, talizhatunk, de én akkor is szakítani fogok. Erre azt mondta, így inkább nem akar, elkezdett elhordani mindennek és sírni, letettem a telefont. Így végül telefonon szakítottunk.

2.: Nem lehetett vele megbeszélni semmit, ugyanis ha megpróbáltam, akkor vagy mondta, hogy oké, változtat, de nem volt semmi próbálkozása sem, vagy elkezdett engem szidni, hogy oké de én meg ebben és abban vagyok f.asz, sokszor üvöltözött velem. Amikor éppen Messengeren veszekedtünk, akkor volt, hogy eldöntöttem, szakítok vele, mondtam neki, hogy talizzunk légyszi, beszélnünk kell. Azt mondta, hogy szakítani akarsz? Mert akkor nem megyek el. Még mindig bennem volt, hogy csak élőben kéne, dehát meghallgatni se nagyon hajlandó. A talik és a beszélgetések is rövidültek már, a végén csak heti egy óránál is kevesebbet volt hajlandó velem lenni, chat konkrétan 0. Egyszer nagyon megbántott chaten, akkor eldöntöttem, hogy nem érdekel, véget akarok ennek vetni és az egyetlen módja ennek csak az lehet, ha leírom neki, amit gondolok. Hosszú szöveget írtam, mindent leírtam, amivel megbántott, amivel árt a kapcsolatunknak. Meg se nézte több órán keresztül, még nekem kellett sms-t írnom, hogy legyen szíves megnyitni. Tényleg elolvasta és reagált is az írottakra, de élőben ezt sosem tudta volna megtenni.

3.: Ez egy elég rövid kapcsolat volt, amiben semmibe néztek. Ő még rosszabb is volt a problémák nem megbeszélésében, mint az előző, mert ő szexre akart ilyenkor rávenni inkább, vagy beállította úgy, hogy én milyen rosszat okozok neki azzal, hogy meg akarom beszélni, amivel ő bánt engem. Ha Messengeren akartam valamit megbeszélni, olyankor nem írt vissza, egy nap múlva kérdeztem, hogy most mi van, akkor kitalált valami hülye kifogást, hogy jaj összevesztem anyámmal, tehát nekem kellett sajnálnom őt. Ilyenkor, amikor tudta, hogy beszélgetést tervezek, lemondta a talikat, beszervezte a haverjait, hogy ne kelljen kettesben lennünk. Úgyhogy inkább megírtam neki, amit látott, de nem válaszolt, kértem, hogy legalább válaszoljon, erre beállította úgy, mintha ő szakítana éppen velem.

Ha nem szakítok velük telón vagy chaten, akkor a mai napig együtt lennénk, csak szenvednék. Úgyhogy nagyon is jól tettem. Néha nincs más lehetőség.