Mért érzem magam rosszul a szakítás gondolatától is magam?

4 éve élünk együtt előte se veled se nélküled volt a kapcsolatunk.

Nagyon szerettem, bele voltam zúgva mikor szakított velem én nagyon kapartam, aztán azt írta oké de pár napra később csak ki mondta hogy vége. Ott össze tört a szívem. Azt éreztem vége mindennek. Igaz nehezen de éltem az életem amikor fel kereset és újra össze jöttünk.

Szeretem mint ember sőt szerelmes is vagyok belé persze nem olyan mint mikor szakított velem mert akkor még rajtam volt a 🌹 szín köd.

Jó ember, de lehet most jön ki a kor különbség.

Neki van már egy fia imádom őt de szeretnék sajátot.

Ő nagyon ellenzi úgy érzem csak hárít hogy majd, majd később stb.

Ami még zavar hogy nagyon otthon ülős típus. Nem akar semmit se csinálni. Nem kell miden héten menni de jó lenne me néha kimozdulni.

MA is mentek évzáróra. Amire én nem vagyok hivatalos. Rosszul esik és ezt mondtam is neki. Akármilyen iskolai rendezvény van nem mehetek el mert a volt felesége nem akarja. De rendszeresen azért veszek ki szabadságot hogy vigyázni tudjak a kis fiúra.

Nem értem én ki állnék érte ha a fordított helyzetbe lennék.

Tudom hogy nem fog változni, próbálok túl lépni ezeken de nehéz. Mert ha fel jönnek ezek az elfojtott próbálémák akkor nagyon fájnak.

Sokszor úgy állítja be mintha ezek csak az én hiszijeim volnának és jól van úgy sem mész el innen túlságosan szeretsz és ragaszkodó vagy.

Meg azt mondja más faszi nem nézne el nekem ennyit.

Dolgozok, főzök, takarítok, a kedvében járok. Tőlem rendszeresen kap ajándékot én viszont nem. Nem motyogok miatta de jól sem esik.

Mégis azt mondja az leljegyzést ki kell érdemelni. Pedig én azt hittem a szerelem amit iránta érzek, a gondoskodó személyiségem elég.

Nekem is van hibám. Hamar fel húzom magam olyan vagyok mint Monica és Phabey (nem tudom hogy kell írni) keveréke. Ő meg Ross és talán Joey keveréke. Kicsit pánikrohamom van ilyenkor ki kell írnom magából. Szóval bocsi ❤️