Nektek mik azok a dolgok, amik miatt felmerul bennetek a szakítás gondolata?

Úgy jöttünk össze, hogy egyikünk sem akar gyereket.

Ennek jó ideje.

Pár éve hajtogatni kezdte, hogy ő mégis szeretne.

Pár hónapja közölte, hogy ha nem akarok gyereket szakítsunk.

Tudja jól, hogy nekem ez nem való, hogy undorodom az egész dologtól, a szoptatástól főképp (ráadásul ő mellmániás, és már ez is eléggé zavar).

Szerintem a családja és a baráti köre is hatással volt rá.

Tehát most eléggé afelé tart a dolog, hogy vége lesz.

Ha vége lesz, utána nem akarok már senkit.

Még annyi, hogy olvasom az előző választ és az merül fel bennem is folyamatosan, hogy nagyon nem bírná a gyereket. A kialvatlanságtól teljesen kikészül, ingerült, már attól ideges, ha én tovább vagyok fent, bármi neszt meghall stb.

Meg csomó más jelből le lehet szűrni, hogy neki sem való.

Csak ugye ő azt látja, hogy rokonai, testvére mennyire elvannak a gyerekeikkel, a boldog fotókat, de ami mögötte van, azt nem.

Mostani pár hónapos kapcsolatom több sebből vérzik de leginkább ami számomra kezd sok lenni, hogy nagyon ragaszkodó szóban, ölelés, tényleg minden percben ölel, bújik, csókolgatna amit szeretek de közben nem figyel rám, akármit mondok tényleg bármit mint egy szenilis nem emlékszik rá. Megbeszéljük mikor találkozunk másnap nem emlékszik, kérdezem főzött e teát mert tudta órák óta kint voltam, mondja igen. Odaértünk hozzá kérdezem hol a tea? Ja az nincs. De miért mondta? Ja nem értette mit kérdeztem. Elmondtam 20szor rossz a lábam nem tudok sietni de nem veszi figyelembe s ha megyünk buszra, bárhová a normális minimalis időt méri rá ki ami neki kényelmes én csendben tűröm amikor nem bírom már annyi a reakció bocsánat.

S ezt kb minden második mondatommal, így elég kiábrándító s inkább nem mondom a dolgokat.

Hetente 2szer találkozunk s elvárja naponta beszélgessünk de kb a munkájáról 20perc s ennyi. Az utolsó 3 hétben majdnem elgázoltak, leforráztam magam, beteg voltam de a reakciója kb semmi, meg se kérdezi jól vagyok e...

De azért mérges ha főz s inkább a szobában maradok s nem megyek ki hozzá addig mert keveset vagyunk együtt. De minek ha bármit mondok zéró reakció, nem nyilvánít véleményt, nem megy bele beszéd témákba csak egy értem. Nem bírál de nem is támogat semmiben.

Programot nem szervez, de ha a barátai akarnak valamit legyünk velük bocsi. Oké persze, legalább kimozdulunk. Viszont nem érzem, hogy ott lenne e a helyem mert isznak, én bírom az alkoholt jobban mint ők de nem okoz örömet, nem érdekel.

Ez így kb időhúzás csak, sajnálom mert amúgy egy jó szívű srác de ennyire különbözőek vagyunk semmi értelme lassan.