A volt barátom azt mondja hogy hazudna ha azt mondaná hogy szeret, és akkor is ha azt, hogy nem. Hogyan kaphatnám vissza?

"azt mondja egyedül akar lenni, hiányzik ami volt, de már nem úgy szeret ahogy kellene"

- már nem szerelmes beléd, ragaszkodik maximum.

"fél hogyha újra kezdenénk újra eldurvulnak a dolgok, mert mindketten instabilak vagyunk."

- csak őrlődik, mert még nincs túl rajtad, de igazából tudja, hogy hiába ez kevés és újabb sérülést nem akar egyikőtöknek se.

Szerény véleményem szerint engedd el, éld az életed és okulj abból, hogy hibáztál:bizalmatlanság, féltékenység, kontrollmánia. Magadat kell rendbe tenni elsősorban, mert akármennyi pasid lesz velük ugyanazt fogod művelni és egykettőre kiszeretnek belőled, mint az exed!

Fellángolás volt, nem sok közötök volt egymáshoz. Te meg társfüggő vagy! Én inkább azt kérdezném meg, milyen a családi helyzeted otthon?

Ha te összeházasodnátok, létre jönne egy szokásos roncs család, ahol a gyerekek ugyanolyan lelki és mentális sérültek lennének mint ti.

Aki egyben van, harmonikus az élete, az nem fog ragaszkodni senkihez aki nem ugyanolyan mint ő! Egy ilyen ember el tudja engedni a másikat, tudja hogy mik az értékei, tudja hogy majd jön egy másik idővel. A féltékenység, a szakítás képtelenség egy nagyon erős önbizalomhiány jele. Szerintem téged gyerekkorodban sem szerettek, nem törődtek veled lelkileg és érzelmileg. Már innen borítékolom. Ameddig ilyen vagy, addig az összes kapcsolatod zsákutca lesz. Te leszel az aki 5 perc után letérdel, aki naponta inkább 5X kefél a pasijával, aki azt hiszi az a szex amit csinál az jó és élvezetes, te leszel az aki kikaparja a másik nő szemét ha otthagynak, te vagy az aki az egész életét értelmetlennek tartja ha egyedül marad. ÖNBIZALOMHIÁNY! Gondolj abba bele, hogy nem te hanem ő veszített. Persze ehhez találd meg az értékeid!

Ne gyötörd magad, próbáld meg szépen lezárni ezt az egészet.

Feladtál mindent, mégsem működött, de még bántottátok is egymást. Ez nem szeretet, hanem görcsös kapaszkodás, függés.

Találd meg és építsd fel magad, aztán, ha tényleg annnnnyira összetartoztok, akkor később újra gondolkodhattok majd valami közösben.

Ha viszont valóban "borzalmasan szereted", akkor a jelenlegi döntését elfogadod, akkor is, ha most ez az egész helyzet kib.ottul fáj.

Ha kell, ne szégyellj segítséget kérni szakembertől, mert ha nem változol, akkor idővel mindenkit elmarsz majd magad mellől.

Egy jó kapcsolatba nem fér bele sem a marakodás,sem az,hogy bántanak,megpofoznak.

Ebben valószínűleg ennyi volt sajnos.

Adott ő egyébként okot az önbizalomhiányra?Nálunk az a helyzet állt elő,hogy soha nem tudtam vele kommunikálni,tehát felhívni,írni neki,csak ha neki éppen kedve volt hozzá.Mindig az egészségi állapotára hivatkozott.A végére egész hétvégék is kimaradtok sokszor, ilyenkor egyáltalán nem beszéltünk.Ezenkívül én soha nem kérdezhettem,nem tehettem szóvá semmit,mert érvénytelenített,leordított.A végén meg is ütött elég durván.

Nem tudom,nálatok hogy történt,de szerintem egy teljes értékű kapcsolat nagyon nem itt kezdődik...