Egyedűlálló anyukák(apukák akinél több időt van a gyerek)! Ha találtok egy ígéretesnek látszó párt, akihez ragaszkodik a gyerek, de mégsem működik a kapcsolat. Hogyan közlitek a kisebb 4-10éves gyerekekkel?

Még tíz évvel ezelőtt megismertem egy anyukát,akit otthagyott a férje a nyolc hónapos kisfiával.

Első percben elmondta,hogy mi a helyzet, a még csecsemő fiát azonnal megszerettem, elláttam, vigyáztam rá,stb.Noha nem éltem vele,de a kissrácot fiamként szerettem,neveltem,hordtam a bölcsibe,oviba,stb.

Nagyon szeretett a kissrác,pedig tudta, nem én vagyok az apja.

Aztán éppen négy és fél éves volt,amikor az apuka hirtelen előjött a semmiből és a nő visszafogadta.Engem pedig megkért,ne "zavarjak" be a kapcsolatába.Mikor elköszöntem a kisfiútól,mikor utoljára vittem haza az oviból, a fiúcska is,én is sírtam.Nem is kicsit.

Itt jön a csavar,hogy az apuka másfél évig bírta,és megint elment,persze a nő megkeresett azonnal.Gondolkodtam,mi legyen.De abba belementem,hogy néha elhoztam,vittem ide-oda,játszottam vele, biciklizni tanítottam.

Jött az iskola és ezzel jött egy elvált pasi,aki albérletből két hét után odaköltözött a nőhöz és ismét negálva lettem.

De azóta én már nem állok vele szóba,a kisfiút pedig nyilván nem akarom zaklatni,valószínű, a másik férfivel összeszokott.

Érdekes dolgokat produkál az élet,ebben a sztoriban csak a kisfiút sajnálom,hogy ilyen apja és ilyen anyja van.

Remélem,az ő élete sima lesz a későbbiekben.

Férfiként engem ez tart vissza attól,hogy gyerekes nővel ismerkedjek.Csak ez.